Lutsch
János, nagyszebeni királybiró és a szászok ispánja, szül.
Szebenben 1607 ápr. 28., megh. Konstantinápolyban 1661 nov. 17. Gazdag szász
család ivadéka. Tanult Gyulafehérvárt a jezsuitáknál és Kolozsvárt az unitárius
kollégiumban, 1625-28. Németországban az akadémiában. Hazatérvén, különböző
városi hivatalokat viselvén, végre szebeni királybiróvá és szász ispánná lett.
Ily minőségben küldetett, minden mentegetődzése dacára, II. Rákóczi György
által Bánffy Györggyel és Dániel Ferenccel együtt Köprili Mohammed pasához
Temesvárra. Még ezen megbizatását be sem végezhette, midőn Barcsay Ákos a
szultánnak igért 50 000 forint fejében kezesül adta Konstantinápolyba s ott is maradt
rabságban egész haláláig, mely hosszabb betegeskedése után következett be.
Életéről, kiküldetéseiről és különösen a törökök körében szerzett
tapasztalatairól igen érdekes németnyelvü naplót irt, melyet fia, szebeni
szenátor (megh. 1703.) másolatából egész terjedelmében közzétett gr. Kemény
József (Kolozsvár 1839) Deutsche Fundgruben der Geschichte Siebenbürgens cimü
forrásgyüjteményben. Életrajzát közölte: Weivarth János, Siebenbürgische
Quartalschrift (II. köt.) és Windisch, Ungrisches Magazin (III. köt.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|