Lüttich

(Liége, Luik), 1. belga tartomány Limbourg, Poroszország, Luxemburg, Namur és Brabant közt, 2894 km² területtel, (1892) 778 724 (1 km²-re 269) lak. Csakis DK-en vannak hegyek, a Hohe Venn ágai, amelyek közt a Baraque Michel (689 m.) a legmagasabb. É-on a föld sík, egyebütt dombos. Tulnyomó nagy része a Maas környékéhez tartozik, amely itt veszi föl a Mehaignet, Ourtheot, Berwinnet; a Scheldéhez a Kis-Geete tartozik. A dombos vidék termékeny és rajta a mérsékelt égöv összes termékei megteremnek; az állattenyésztés virágzó és igen jó sajt és vaj készítésére ad alkalmat. De főkincsét két nagy széntelepe, továbbá vas-, cink-, ólom-, rézércei, márvány-, mész-, malomkőbányái teszik. A lakosok majdnem kizárólag kat. vallonok. Főfoglalkozás az ipar, főképen a vas- és szövőipar. A szénbányáknak, amelyeket kiaknáznak, száma 46, 26 000 munkással és 4 955 620 t. termeléssel. A kohók száma 14, 17 millió frank értékü nyersvastermeléssel. L.-ben összesen közel 3¹/₂ ezer gőzgép van működésben. Járásai: L., Huy, Verviers és Waremme. - 2. L., az ugyanily nevü tartomány fővárosa, püspöki székhely a Maas és Ourthe összefolyásánál; a Sainte-Walburge nevü hegy lábánál, 65 m. magasban, több vasúti vonal találkozásánál, (1890) 147 660 és a vele csaknem összeforrt községeket (Angleur, Ans, Ch?née, Glain, Grivegnée, St. Nicolas) is beleszámítva, 175 746 lak., virágzó iparral és kereskedéssel. A legfontosabb iparág a fegyvergyártás; 1893. 1 090 879 darabot készített, amelyek közöl 252 552 egycsövü, 190 652 duplacsövü, 181 593 hadipuska, 24 808 pár nyeregpisztoly és 425 112 revolver; ezenkivül fontosabb iparágak: a gépgyártás, vas- és ágyuöntés, vas-, acél-, cinktárgyak készítése, gyapju- és pamutszövés, cikoria-, csokoládé-, papir-, szappangyártás, olajpréselés; vannak azonkivül üveggyárak, bőrcserzők, kelmefestők, cukor- és szeszfinomítók meg ecetgyárak. Mindezen gyártmányok, valamint a környéken termelt szén, dohány és komló élénk kereskedést teremtettek, amely a vasúti vonalakon kivül a Maast használja föl. Jelentékeny iparán, élénk kereskedelmén kivül L. még fontos mint sztratégiai hely és mint művelődési centrum. Kulturális intézményei közt a jelentékenyebbek: az 1817 óta fennálló egyeteme, amellyel összefügg a bányász főiskola (École des mines), a politechnikum (Ecole des arts et manufactures és École des mécaniciens) és az elektrotechnikus iskola (Institut Montefiore) mindössze (1890) 1511 hallgatóval, gazdag könyvtárral, értékes érem- stb. gyüjteménnyel; továbbá zenekonzervatorium, művészeti iskola, tüzérakadémia, régiséggyüjtemény, fegyvergyüjtemény, botanikus kert, azonkivül számos közép szak- és népiskola, tudományos társulat stb. A Maas a városon átfolyván, ezt több részre osztja: K-en vannak a gyárak, É-on a vasművek, Ny-on pedig a szép és szabályos részek, amelyek közt legszebb az újonnan beépített Ile du Commerce. A kiválóbb épületek a székesegyház (a XIII. sz. végéről) pompás szószékkel, egy csiszolt rézajtóval és a kincstárában szt. Lambert emaillozott arany mellszobrával; a szt. Jakab-templom, L. csodája, gazdag kórussal, gyönyörü orgonával és pompás üvegfestményekkel, ebben szokott volt a polgármester a város alkotmányára hűséget esküdni; a Szt. Márton-templom, amelybne először ülték meg a szentháromság ünnepét; a Szt. Bertalan-templom olyan keresztelő kutakkal, amelyek mesterművek; a XI. sz.-ban alapított városháza, az igazságügyi, a régi püspöki palota, amelyet V. Károly a keresztény világ legpompásabb épületének tartott és amely most hivatalok helyiségeül szolgál. A Maason átvezető több híd közül a történelmileg is emlékezetes Pont des Arches és a Val-Benoît a legkiválóbbak. Terei közül a nagyobbak a Lambert-tér, a piac-tér a város jelvényével, a szinháztér Gretry de Geef emlékével, az egyetem-tér Dumont geologus szobrával és a square d"Avroy négy szép bronz állatcsoporttal; a square és a parc d"Avroy közt áll Nagy Károly 5 m. magas lovagszobra. Erődítményei szintén jelentékenyek.

Története. Monulphe, Tongres 21. püspöke, 558. a mai L. helyén szt. Damján tiszteletére egy templomot építtetett és azt nagy javakkal látta el; szt. Lambert, Monulphe egyik utóda ez adományokat szaporította; Heristalli Pipin egyik kancellárja a püspököt itt megölte. Szt. Hubert, Lambertnek utódja, Tongresból ide tette át székhelyét 720. és ezzel a helység gyors fölvirágzásának megvetette az alapját. Notger, aki 971. nyerte el a püspökséget, annak birtokait tetemesen gyarapította. II. és III. Ottó császárok e birtoknagyobbításhoz szintén hozzájárultak és a püspökség összes lakóit azok juriszdikciója alá vetették. 1316 jan. 18-áról keltezett azon okirat, amely sok időre szabályozta L. alkotmányát. A büszke püspöki város ennek dacára gyakran volt polgárháboruk szinhelye. A polgárok több ízben megkisérlették a püspökök ellenében függetlenségüket kivívni, de az utóbbiakat támogató burgundi grófoktól több ízben vereséget szenvedtek. Igy 1408. Rettenthetetlen Jánostól, 1468. pedig Bátor Károlytól, aki a városon borzasztó boszut állott és számos polgárt a Maasba fojtatott. L. e veszteséget csak nehezen heverte ki. 1676. és 1691. a franciák, 1702. Marlborough, 1792. és 1794. ismét a franciák foglalták el, akiknek birtokában a lunevillei béke meg is hagyta. V. ö. Gerlache, Histoire de Liége (Brüsszel 1859); Lonhay, De l"attitude des souverains de Pays Bas (1888) és La principauté de Liége (1890); Hock, Liége au XIX. siécle (Brüsszel 1885).

Forrás: Pallas Nagylexikon