Lysippos

görög szobrász Szikionból, Nagy Sándor kortársa, ki annyira megkedvelte, hogy kizárólagos jogot adott neki saját alakjának ábrázolására. Eleinte ércöntő volt és lassankint önképzés útján fejlesztette ki tehetségét. Gondosan tanulmányozta az emberi testet és hasonlatosságot ideális szépséggel igyekezett egyesíteni. Igy alakult Herakles-tipusa (30 rőfös kolosszus Tarentumban, ülő Heraklesek), de még inkább Nagy Sándor szobrai (ifjan és férfikorban, állva és ülve, kocsin és lóháton). Nagy Sándoron kivül még sok más kiváló kortársról készített portrait-szobrokat (Hephaestion, Seleukos, Aesopus, nagyszámu győztese az olimpiai játékoknak). Alakjainak jellemző tulajdonai a kisebb fej és karcsubb tagok. Művei közül, melyeknek számát a műtörténet 1500-ra teszi, kiemelendők még: Zeus kolosszális szobra Tarentumban, a rodusi Napisten és négyes fogata, a kedvező pillanat (l. Kairos), de különösen a tisztítkozó atléta, melynek vatikáni másolata Apoxyomenos néven világhirü (l. Görög szobrászat melléklet, 19. ábra). Genreszerü szobrai közül még egy ittas fuvolásnő szobra említendő. Leocharesszel együtt is készített 2 hires csoportozatot: Nagy Sándort oroszlánvadászaton és a 25 granikoszi harcos hasonmásait, akik az első rohamnál elestek. L. Görög szobrászat.

Forrás: Pallas Nagylexikon