(ejtsd: littn), 1. Edvárd György, earle Bulwer, Knebworth
bárója, lord, angol regényiró, Bulwer tábornok harmadik és legifjabb fia, szül.
Londonban 1803 máj. 25., megh. Torquay melletti villájában 1873 jan. 18. Atyja
elhalván, anyja nevelte őt többi testvéreivel együtt, s a gondos nevelés nyomai
meg is látszanak L. életében. Cambridgeben, még mint tanuló, a szobrászatról
irt költeményével díjat nyert, s a német nyelv és irodalom diplomáját szerezte
meg. 1831. képviselővé választották s az alsóházban a Whig-minisztériumhoz
csatlakozott, de nem sok befolásra tett szert, s az új választásoknál el is ejtették.
1838. a királyné koronázási ünnepélye alkalmából baronet rangot kapott. Költői
és irói tehetsége már korán megnyilatkozott Ismael (1820), Weeds and wild
flowers (1826) költeményeiben és Falkland (1827), Pelham (1828) stb.
regényeiben. Ezen utóbbit a közönség nagy tetszéssel fogadta, s azóta L.
egymásután irta romantikus és érdekfeszítő regnyeit. Nagyobb hatást a
következőkkel ért el: The Disowned (London 1829); Paul Clifford (u. o. 1830);
The last days of Pompeii (u. o. 1834); Rienzi, the last of the tribuns (magy.
is, Gálszécsi Ödön ford. 1843-44); Ernest Maltravers (u. o. 1837); Night and
morning (magyarul is: Éj és korány. Vajda Péter ford. 1843); Zanoni (u. o.
1842); The last of Barons (u. o. 1843); továbbá az angol életből és
társadalomból vett szellemes rajzai: England and the English (u. o. 1833); The
student (u. o. 1835) és filozofiai és történeti tanulmánya: Athens, its rise
and fall (u. o. 1837). Mint drámairó először az általa szerkesztett New Monthly
Magazine hasábjain közölt töredékeket Eugene Aram (l. Aram, II. köt. 4. old.)
c. dramatizált regényéből. A többiek, mint The Duchesse de La Valliére (1836);
The Lady of Lyons (1838); Richelieu (1838) stb. értek ugyan el némi szinpadi
sikert, de valódi drámai értékük nincs. Schiller költeményeinek fordítása
nagyon szabad és nem hű. Lucretia (London 1846) és Harold (u. o. 1848) c.
regényeit a kritika erősen megtámadta, mire L. névtelenül adta ki The Caxtons
c. humorisztikus regényét (u. o. 1850), melyet a közönség nagy tetszéssel
fogadott. Ezen közben, anyja halála után (1843) óriás vagyon örököse lett és
Bulwer-L. nevet vett föl. Mint politikus, 1852. határozottan a Tory-párthoz
csatlakozott, s 1858. a konzervativ Derby-kabinetben gyarmatügyek államtitkára
lett, s hivatalát a kabinet bukásáig (1859 jun.) megtartotta. De ezen idő alatt
is tovább folytatta irodalmi munkásságát s ez időbe esik nagy művészettel
megirt regénye: What will he do with it? (London 1858). A második
Derby-minisztérium megalakulásakor (1866) L.-t, mint Knebworth báróját, kinevezték
a Lordok háza tagjává, de fülbántalmai miatt, melyek következtében később
hallását teljesen elvesztette, lassankint végleg visszavonult a politikai
élettől. Életének utolsó éveiben irta: The lost Tales of Miletus (London 1866);
Walpole (vígjáték, u. o. 1870); The odes and epodes of Horace (műfordítás, u.
o. 1872); The coming race (magyarul is: A jövő nemzedéke, Fái J. Béla ford.,
Budapest 1879). Halála után irodalmi hagyatékából fia adta ki két legutolsó
regényét: The Parisians (magyarul is, Fái J. B. ford., u. o. 1875) és Pausanias
(magyarul is, Gyene Gusztáv ford., u. o. 1878). Mint regényiró L. különösen
emelkedett, költői felfogása, mély életfilozofiája és finom lélektani elemzés
által válik ki kortársai közül; képzelő tehetsége és föltaláló ereje sohasem
hagyja cserben, de a jellemfestésben és előadásának valószinüségében nem éri
utól az angol regény mestereit. Életrajzát megirta fia: Life of E. B. Lord L.
(London 1883-84). V. ö. I. ten Brink, Lord E. Bulwer L. (Lejda 1882). - Neje
Rosina Lady Bulwer (szül. 1802., megh. 1882.), 1827. lett L. neje, s kezdetben
hirlapi cikkeket irt, később azonban, családi viszályoktól kényszerítve, melyek
végleges válásra is vezettek, nagyobb művekbe fogott. Cleveley, or the man of
honour (London 1839) c. regénye a benne foglalt személyeskedésekkel keltett
föltünést, mig Miriam Sedley (u. o. 1849) sikerülten festi az angol társadalmi
életet. Behind the scenes (u. o. 1854) és The world and his wife (u. o. 1858)
ugyanezzel foglalkoznak. V. ö. Devey L., Life of Rosina, Lady L. (u. o. 1887).
- L. egyetlen fia, Edvárd Róbert Bulwer, szül. 1831 nov. 8., megh. Párisban
1891 nov. 24. A diplomáciai pályára lépett 1849. s miután hosszabb ideig mint
attaché és követségi titkár működött, 1874. Lissabonban nagykövet lett, 1876. pedig
Disraeli kinevezte őt India alkirályává. Mint ilyen 1877. jan. 1. Viktoria
angol királynőt India császárnéjává kiáltotta ki, s 1878-79. az afghán háborut
idézte elő. Miután, kevéssel Beaconsfield bukása előtt, earllé nevezték ki,
lemondott e méltóságáról, és Angliába visszatérve, gyakran részt vett a Lordok
házának vitáiban, de mindig mint tulzó konzervativ politikus. 1887. párisi
nagykövetté nevezték ki. Mint iró, Owen Meredith álnév alatt lépett a
nyilvánosság elé; Clytemnestra, the Earl"s return and other poems (London 1855)
c. kötetén meglátszik Tennyson és Browning hatása; The wanderer, a collection
of poems in many lands (u. o. 1859) mély gondolatokkal van telve és remek
verselése miatt becses. The ring of Amasis (u. o. 1863) c. regényében atyjának
misztikus iránya dominál. Valódi neve alatt adta ki: Chronicles and characters
(u. o. 1867) történelmi költeményeit; orval, or the fool of time (u. o. 1869)
lengyel eredeti után készült drámáját, és Glenaveril, or the metamorphoses (u.
o. 1885) c. eposzát, melyben Byron Don Juanját utánozta.
2. L. Henrik, earle Bulwer, lord Dalling, angol diplomata és
iró, szül. 1801 febr. 13., megh. Nápolyban 1872 máj. 23. (Atyja, B. Vilmos,
tábornok volt, Edward bátyját pedig a királyné lorddá tette.) 1829 óta a
berlini, brüsszeli és haagi angol követségek attachéja volt; 1830. belépett a
parlamentbe, 1835. brüsszeli, 1837. pedig konstantinápolyi követségi titkár
lett. 1844-48. teljes hatalmu miniszterként működött Spanyolországban. 1848.
azonban Narvaez miniszter Bulwert Madrid elhagyására kényszerítette, mert
Bulwer beavatkozásait megsokalta s mert Bulwer (állítólag) a köztársasági
pártot támogatta és felkelésre izgatta volt. Az alsóház helyesléssel fogadta
Bulwer magatartását, a király lovaggá tette s később a spanyol kabinet is
beismerte, hogy a dolgot elhamarkodta. 1848 aug. havában Bulwer titkos
megbizásban járt Párisban, 1849. pedig mint washingtoni követ és teljes hatalmu
miniszter megkötötte az u. n. Clayton-Bulwer-féle szerződést. 1852-55.
Toscanában volt követ, 1857-66. pedig Konstantinápolyban, ahol Abd-ul-Azziz
trónra lépte után nagy befolyásra tett szert. 1871 márc. Viktoria királyné
Dalling lordjává Bulwer earlejévé s egyúttal peernek nevezte ki. Mint iró is
tekintélyes nevet vívott ki. Művei: France social, literary, political (London
1833, 2 köt.); The monarchy of the middle classes (1834, 2 köt.); Historical
characters (5. kiad. London 1875). Hozzáfogott Palmerston életrajzához is, de e
munka csak 1846-ig ér. Ashley fejezte azt be Bulwer halála után (3 köt., 3.
kiad.). V. ö. Stephen, Dict. of Engl. Biogr. (VII.).
Forrás: Pallas Nagylexikon