Maar
Bonifác (keresztnevén János), szt. benedekrendi szerzetes,
tanár és történettudós, szül. Devecseren (Veszprém) 1788., meghalt
Balaton-Füreden 1855.. 1822-től 1821-ig M. mint gimnáziumi tanár működött
Nagyszombatban, Pannonhalmán, Pozsonyban és Győrött, s egy ideig Bécsben a
Somogyi grófi családnál nevelői állást töltött be, ami nagyobb utazásokra adott
neki alkalmat. Egy évig igazgatója is volt a győri főgimnáziumnak, amely
állásától azonban, részint mert a németesítésnek nem volt barátja, s másrészt
mivel a hivatalos teendői tulajdonképeni tudományos munkásságában akadályozták,
csakhamar megvált. Szorosabban tudományos és felsőbb tanári pályáját 1821. a
győri királyi akadémián mint az egyetemes és a magyar történelem tanára kezdte
meg és folytatta 1850-ig. Ezen állásában vált a vasszorgalmu, nagy tudományu és
tanszakait a legszélesb alapokon művelő tanár a főiskolának kiváló díszévé,
akitől sok jelese a hazának nyerte ez időben későbbi tudományos, irodalmi és
közpályai szereplésére az alapot. Irodalmi munkássága, az akkori időben
fennforgott kedvezőtlenebb viszonyoknál fogva szűkebb körre szorítkozott; előadásainak
némely jelentékenyebb részei kéziratok alakjában kerültek forgalomba;
eredetileg latin nyelven szerkesztett volt Egyetemes történelem címü, több
kötetre tervezett s jórészt forrástanulmányokra alapított kézikönyvét magyarul
1853-54. kezdte nyomtatásban közzétenni, azonban a két első (terjedelmes)
köteten kivül a nagybecsü munkának további részei M. halála miatt nem láttak
napvilágot. Tanári működésének elismeréseként (1851) nyugalomba léptekor a
fejedelem az arany koronás érdemkereszttel tüntette ki. Gazdag historiai, főleg
világtörténelmi művekben bővelkedő könyvtára a pannonhalmi nagy könyvtárba
helyeztetett, illetve olvasztatott be. V. ö. Ferenczy-Danielik, Magyar Irók (I.
köt. 1856) és Scriptores Ordinis S. Benedicti (Bécs 1881).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|