Mabillon

(ejtsd: -bijon) János, francia tudós, szül. Saint Pierremontban (Champagne) 1632 nov. 23., megh. Párisban 1707 dec. 27-én. 1653 szept. 5. a benedekrendiek rendjébe és pedig a szt. Mórról nevezett Maurinusok kongregációjába lépett, melynek egyik kiváló dísze lett. Fiatal éveiben sokat betegeskedett. 1660 márc. 27. Amiensben pappá szentelték. 1663. St. Denisben a műemlékek felügyelőjének nevezték ki. 1664. Párisba küldték elüljárói, hol a Saint Germain-apátság könyvtárnokának, D"Achéry Lukácsnak segédkezett. Párisban adta ki 1667. első nagyobb művét: Opera s. Bernardi. 1668. adta ki az I. kötetet a szt. Benedek-rend szenteinek életrajzából, mely 1702-ig 8 kötetettel megszaporodott. A francia király meghagyásából nagyobb tudományos utazásokat tett Franciaországban. 1680-ban beutazta Német- és Olaszországot irattári kutatások végett, keresve főképen adatokat Franciaország történetéhez. A királyi könyvtárt több mint 3000 igen becses könyvvelés kéziratokkal gazdagította. Legnagyobb dicsőséget szerzett neki és rendjének 1681. irt műve: De re diplomatica; amiért is őt joggal a diplomatika megalapítójának nevezik. Művei a következők: Acta sanctorum ordini S. Benedicti (Páris 1668-1702); Vetera analecta etc. (u. o. 1675-85); De re diplomatica libri VI. (u. o. 1681); De liturgia Gallicana libri III. (u. o. 1685); Museum Italicum (u. o. 1687-89); Traité des études monastiques (u. o. 1691); Annales Ordinis S. Benedicti (u. o. 1703); La mort chrétienne (u. o. 1702); Oeuvres posthumes. Életrajzát és számos munkáinak jegyzékét kiadta tanítványa Ruinart. Irtak még róla Chavin, Emil de Malan, Tassin, Seback és Jadart. V. ö. Horvát Á., M. J., a diplomatika megalapítója (Budapest 1885).

Forrás: Pallas Nagylexikon