Macaulay
(ejtsd: mekkole) Tamás Babington, lord M. of Rothley, angol
történetiró, szül. Rothley-Templeben, Leicester grófság, 1800 okt. 25., megh.
Kensingtonban 1859 dec. 28. Cambridgeben a Trinity-Collegebe lépett s 26 éves
korában mint ügyvéd telepedett meg Londonban. Tehetségei és hajlamai azonban
már korán az irodalmi pályára vezették, melyen csakhamar feltünést keltett. Már
egyetemi hallgató korában irt költeményeket, melyek közül Pompeji (Cambridge
1819) és Evening (u. o. 1820) pályadíjat nyertek. Miltonról irt tanulmánya az
Edinburgh Review 1825. évfolyamában látott napvilágot. Értekezései és birálatai
legelőször szerzői felhatalmazás nélkül: Critical and miscellaneous essays
(Filadelfia 1841) c. alatt jelentek meg. Ezt követé a Critical and historical
essays címü kiadás (london 1843, 3 köt.), melyet már maga a szerző rendezett
sajtó alá. A kiadások most gyorsan követték egymást és több európai nyelvre
lefordíttattak. Követték ezeket néhány évvel később a Biographical essays
(London 1851). Politikai pályáját 1824. kezdte, mely évben egy népgyülésen a
rabszolgaság eltörlését sürgette; elvei a whig-párttal hozták összeköttetésbe
és barátai még 1830. Calne városkában, 1832. pedig Leed városban képviselővé
választatták. Ezen időtől kezdve M. élénk részt vett a parlamenti
vitatkozásokban. 1834. a Grey-minisztérium által a kalkuttai tanács tagjává
neveztetvén ki, Elő-Indiába távozott, hol egy büntető törvényjavaslatot
dolgozott ki, mely 1838. látott napvilágot. Ugyancsak Indiában irta a Clive és
Warren Hastingsről szóló essayket. Miután K.-Indiából hazatért, 1839.
Edinburgban a parlamentbe választották s ugyanazon évben lord Melbourne által a
minisztériumba hivatván, a hadügyi államtitkári állást kapta. Ezen hivatalát a
whig-minisztérium lemondásáig, 1841 szept.-ig megtartá. Visszalépése után a
második Peel-kabinettel szemben mint a whig ellenzék legkiválóbb szónoka
szerepelt. 1942. jelent meg Lays of ancient Rome címü műve, ballada alakba
öltözött ó-római legendák, melyek nagy figyelmet keltettek. 1846 júliustól 1847
végéig a hadügyi pénztár élén állott, mely állásban szavazati joggal birt a
kabinetben. Az 1847-iki választások alkalmával szigoru protestáns érzelmü
edinburgi választói elejtették, mert M. egy Maynoothban felállítandó katolikus
nevelőintézet érdekében állami segélyt hozott javaslatba.M. ekkor 1852-ig, majd
1856. végképen elbúcsuzott a politikai élettől, hogy ezentul zavrtalanul nagy
munkája befejezésének szentelje idejét és erejét, melyet már 1841. megkezdett.
Ezen nagyértékü műve, a History ofEngland from the accession of James II,
melynek négy első kötete 1849-57, ötödik kötete pedig 1861. látott napvilágot
Angliában. A munka roppant sikert aratott, egyik kiadás érte a másikat és
minden művelt nyelvre lefordították. Magyarra Csengery Antal és Zichy Antal
fordították (Budapest, akadémia, 6 köt., 1875-77). Magát M.-t a legnagyobb
kitüntetések érték, a glasgowi egyetem megválasztotta őt lord rektorává; a
következő évben pedig az ókori történelem tanárává nevezték ki a királyi
akadémián. 1857 szept. havában akirályné M. of Rothley bárói címmel peerré
nevezte ki, de a nagy tudüs soha sem jelent meg a felsőházban. Gyermekei nem
voltak és igy vagyona hugára, Trevelyan lord nejére szállott. Halálának hirét
országos gyász követte és tetemét 1860 jan. 9. a Westminster-apátság
templomában, az u. n. költők zugában helyezték ünnepélyesen nyugalomra.
Összegyüjtött szónoklatai 1854. jelentek meg; összes müvei pedig Lontonban
1860, 25 kötetben; újabb kiadások a huga, lady Trevelyan által 1966. 8 kötetben
s az utolsó 18 kötetben 1880.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|