Macerálás
(lat., macerare a. m. puhítani, lágyítani, gyöngíteni
szótól), a gyógyszerészetben valamely szilárd anyagnak hosszabb ideig való
kezelése közönséges hőmérséknél valamely folyadékkal (viz, szesz, ecet stb.),
hogy belőle oldékony anyagokat, melyek magasabb hőnél szétbomlanának, kivonjunk
(u. n. hideg infusum, l. Illatos szerek). A szövettanban M. alatt a szövetek
puhítását, lágyítását értjük bizonyos folyadékokban, hogy ezáltal a sejteket
különválaszthassuk. A viznek maceráló hatásával foglalkozik a vizből kifogott
tetemeken a törvényszéki orvostan.A köztakaró hámja fellágyul p. a kézen és
főleg a láb sarkán, ahol szürkés-fehér vakolatszerü szétkenhető péppé lesz;
vagy az egész hám kesztyüujjszerüleg válik le az ujjakról; a haj kihull,
miáltal a fej (mint p. a tiszaeszlári esetben) borotváltnak látszhatik.
Ugyancsak M.-t szenvednek az anyaméhben elhalt s ott hosszabb-rövidebb ideig
visszatartott magzatok, melyeknem mennek át a méhen belül bűzös rothadásba,
csak a magzatviz által szenvednek felázást. A viznek, főleg a melegebbnek, ezen
áztató, puhító hatását használják az anatomiában csontvázak előállítására, hol
a lágy részek maradékait u. n. macerálókészülékekben (vizes kádak) áztatják le.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|