Madarász
1. Gyula, ornitologus, szül. Budapesten 1858 máj. 3.
Egyetemi tanulmányait ugyanitt végezte 1879-ben. 1880. doktorátust tett s aztán
a magyar nemzeti muzeumhoz került segédőrnek. 1883. a muzeumi állások
rendezésekor őri rangra emelkedett. Különösen és mondhatni kizárólag a madarak
tanulmányozásával foglalkozik, amelyekről több dolgozatot publikált hazai és
külföldi folyóiratokban. Részt vett a II-ik ornitologiai kongresszust
előkészítő bizottságban, valamint a madárátvonulást megfigyelő buvárok
munkálataiban; a Fertő tava mellett ő tett vonulási megfigyeléseket.
Szerkesztette és mint tulajdonos kiadta a Zeitschrift für die
gesammteOrnithologie folyóiratot, amely magyar nyelven kivül német, francia és
angol nyelven is hozott dolgozatokat, azonban 1887. megszünt. Dolgozatai a
következők: Adatok a cinkefélék bonc- és rendszertanához, különös tekintettel a
magyarországi fajokra (Budapest 1881); Rendszeres névsora a magyarországi
madaraknak és az ezekre vonatkozó irodalom (u. o. 1881); A fehér torku
tengelicékről (u. o. 1881); A szineltérésről (u. o. 1882); Budán elejtett
Lestris pomarina (u. o. 1882); Ornis vindobonensis (u. o. 1882); A füstös
fecske válfajairól (u. o. 1882); A szélkiáltó csőrének ismeretéhez (u. o.
1883); Az egyiptomi kánya a magyar faunában (u. o. 1883); Rendellenes szinezésü
madarak a magyar nemzeti muzeum gyüjteményében; Beschreibung eines neuen
Tetraophasis aus Ost-Tibet (u. o. 1885); Zur Fauna Cachars (u. o. 1884); Einige
Bemerkungen über Parus palustris L., P. fruticeti Wull. u. P. Kamtschatkensis
(u. o. 1884); Die Singvögel Ungarns etc. (u. o. 1884); Über abnorm gefärbte Vögel
in der Sammlung des ung. National-Museums (u. o. 1884); Ornitologiai
közlemények a magyar nemzeti muzeum gyüjteményéből (u. o. 1885); Beschreibung
einer neuen Manakine (u. o. 1886); Fenichel Sámuel ornitologiai gyüjtése az
uj-guineai Finisterre-hegységben (u. o. 1894).
2. M. Márton (Damankos), ev. lelkész, szül. Eperjesen,
ahonnan iskolái elvégzése után az odavaló ev. egyházközség költségén külföldre
is ellátogatott. 1629. mint az eperjesi magyar egyház lelkésze említtetik s az
maradt haláláig, mely valamikor 1653 után következett be. A valláserkölcsi élet
emelésére buzgón közreműködött szorgalmas irói működésével, melynek termékei a
következők: Luther kisebbik katekizmusa (Lőcse 1629); Eperjesi magyar eklézsia
mindennapi felfegyverkedése (Imakönyv, u. o. 1629); Meisner szt.
elmélkedéseinek a vasárnapi evangeliumokba magyar nyelvvel való megajándékozása
(ford. u. o. 1635). Elmélkedések az esztendőnként való főbb ünnepi
evangeliumokba (Meisner után ford. u. o. 1641); A jó vagy kegyes élet és boldog
halál módjáról Sennert elmélkedési (ford. u. o. 1643); Kegyes élet gyakorlása
(Gerhard után ford. u. o. 1650 körül, csak egyetlen csonka példánya ismeretes);
Gyászverset irt 1653. a Dürner Sámuel halálára.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|