Madármeggy

zelnice hihetőleg a dunántuli szelencéből (a. m. orgonafa), csórmány tul a Dunán, májusfa, gyöngyvirágfa (l. o.), Padus Mill, a mandola-félék fája. Ezt a génuszt majd külön hagyják s ekkor a közölt nevei megfelelők, majd a Prunus L. v. Cerasus Tourn. génuszoknak mint algénuszt alárendelik; amattól hamvatlan gyümölcse, gömbölyü csonthéja s a rügyben redőzött levele, emettől a fürtös v.sátoros s csak belombosodás után fejlődő virágzata választja el. Ide tartozik a török meggy sátorozó virágzatával, valamint babér- v. borostyánmeggy is (l. o.), örökzöld levelekkel. A Prunus Padus L. (Padus vulgaris Borkh., P. avium Mill., Cerasus Padus DC., fürtös meggy) 3-10 m. magas cserje v. fa, fehér fürtös gyöngyvirágféle virágzattal, többnyire fekete, borsónagyságu fanyar gyümölccsel. Hazánk nyugati erdeiben (Vas vmegye) és mocsaraiban, Zólyom-Brézón stb. vadon nő, a hegyeken 1335 m.-ig megél. Nálunk azonban ültetve mint tavaszi dísz gyakoribb. Fáját nagyra becsülik. Gyümölcse ízetlen, de a madár szereti; levével a bort és pálinkát pirosítják. Magvából kövér olajat sajtolnak. A fiatal hajtás kérge (cortex pruni padi) officinális volt, s a virágokkal, levéllel és maggal együtt a meserü mandola anyaga van benne.

Forrás: Pallas Nagylexikon