Madárvédelem

ama törvények és szabályrendeletek gyüjteménye, melyek a hasznos madarak üldözését és irtását tiltják el. A madárvédelmet e század elején az angolok hangsúlyozták először; hozzánk a mozgalom a németektől származott át, kik az ötvenes évek végén már a törvényhozás figyelmét is felhivták a M.-re. Monárkiánk és Olaszország 1875. egyezségre léptek az éneklő madarak kölcsönös védelmére; 1884-ben pedig a bécsi ornitologiai egyesület, Rudolf trónörökös kezdeményezésére és védnöksége alatt, nemzetközi kongresszust hivott össze a M. tárgyában, amelyben Európa minden kulturális állama részt vett, de sem ez, sem az 1891. Budapesten megtartott második nemzetközi ornitologiai kongresszus nem vezetett gyakorlati eredményre. Nálunk a madárvéeelmet leglelkesebben Herman Ottó képviselő karolta fel, aki egyúttal a magyar ornitologiai központ igazgatója is; őképviselte a magyar kormányt a legutolsó párisi nemzetközi ornitologiai kongresszuson. A magyar törvényhozás a M.-ről csak közvetve és hézagosan intézkedett az új vadászati (1872 febr. 18.) és a kihágásokról szóló (1879 jun. 19.) büntető törvényben; ezért eddig a madárvédelmet nálunk csak az országos Állatvédő egyesület (l. o.) gyakorolja, melynek IV., V. és VI. osztálya ügyel fel arra, hogy a madarak kellő védelemben részesüljenek.

Forrás: Pallas Nagylexikon