Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Madárvonulá... ----

Magyar Magyar Német Német
Madárvonulá... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Madárvonulás

(migratio). A madárvilág egy részének általánosan ismert s az évszakok váltakozásával kapcsolatos, tehát periodikus mozgalma, mely szerint költőhelyeiket télire évről évre elhagyják, hogy oda a költési idő bekövetkeztére ismét visszatérjenek. A mozgalom tehát mindig két terület közt megy végbe, az illető fajok költőhelyei és téli tanyája között, s legfeltünőbben a föld mérsékelt égövein észlelhető. Nem minden madárfaj vonul; vannak fajok, amelyek költőhelyeiken egész éven át megmaradnak, ezek állandó (O) fajok; p. a veréb (Passer domesticus L.). Ezekkel szemben állanak a vonuló természetü madarak, amelyeknek mozgalma azonban szintén nem egyforma. Megkülönböztetünk tipikus vonulókat (?(r)), amelyek költőterületeiket feltétlenül, egytől egyig elhagyják; p. a füsti fecske (Hirundo rustica L.). Helyenkint áttelelőket (?O(r)), amelyekneknagyobb része télire elhagyja költőhelyét, de egyes példányok mégis visszamaradnak; p. a tőkeruca (Anas bochas L.) vagy a pinty (Fringilla coelebs L.). Átvonulókat (?/(r)), amelyeknek költőhelyei tőlünk északra vannak, téli tanyái ellenben tőlünk délre, s igy rajtunk évenkint kétszer (ősszel és tavasszal) csakis átvonulnak; p. a réti-sneff (doublon, Gallinago major Gm.). S végül a téli vendégeket (?X(r)), amelyek télire jönnek hozzánk s itt nálunk telelnek át, hogy tavasszal ismét eltávozzanak északi költőhelyeikre, p. a jeges kacsa (Harelda glacialis L.).

A vonulás oka jórészt még ismeretlen, valószinü, hogy a faj- és önfenntartás, amely első sorban két tényezőtől függ: a táplálkozás lehetőségétől s az időjárástól (hőviszonyok). A lefolyás tekintetében sokan nagy szerepet tulajdonítanak az u. n. ösztönnek. Ma mindez még eldöntetlen kérdés, melyre csak a jövő kutatások adhatnak biztosabb feleletet. Annyi azonban már ma is valószinünek látszik, hogy az u. n. ösztön egyes légnyomási tünetek élettani hatásában fogja meglelni természetes magyarázatát. A meteorologiai elemeknek egyáltalán döntő szerep jut a vonulási mozgalom előidézésében. A vonulás lefolyásánál a következő momentumok jönnek figyelembe: 1. Az idő; nálunk a vonulás az őszi és tavaszi hónapokra esik. Minél korábban hagy el bennünket valamely faj ősszel, annál későbben tér vissza tavasszal és viszont. Ami egyik legerősebb bizonyíték a meteorologiai elemek befolyása mellett. Egyes fajok nappal, mások éjjel, még mások éjjel-nappal egy huzamban vonulnak. 2. A vonulás módja; némely fajok futva, mások repülve, még mások futva és repülve, közbe-közbe úszva s némelyek csapatosan, mások egyenkint vonulnak. Itt kell említést tenni arról a nagy szakadásról is, amely a kutatók seregét manap két nagy táborra osztja a vonulás végbementének kérdésében. Némelyek szerint ugyanis a madarak határozott utakat (a folyók mentét stb.) követik (útvonalak), mások szerint ellenben a vonulás az elterjedési kör egész területén egy arcvonalban megy végbe (frontvonulás). Ma még szintén eldöntetlen kérdés. 3. A vonulás iránya és végcélja; a végcél az illető faj téli tanyái, főiránya pedig mindkét félgömbön az egyenlítői tájak felé tart, földrészenkint más-más elhajlással. Európában p., amennyire az eddigi kutatások alapján megállapítható, ÉK (r) DNy-i és viszont. 4. A vonulás sebessége; fajonkint más-más, némely fajoknál szinte hihetetlen nagy. Gätke szerint p. a daru (Grus cinerea L.) óránkint 27 földr. mérföldet, a verescsillagu kékbegy (Sylvia suecica L.) 45 földr. mérföldet. Más fajok vonulási sebessége ellenben repülési képességükhöz viszonyítva felette lassu. 5. A vonulás magassága; némely megfigyelt esetben roppant magas. Gätke szerint átlag 25-30 000 láb. Tennant 18 000 láb magasan látott teleszkópja előtt kányákat (Milvus) vonulni; Scott ismeretlen madarakat 6-12 000 és Chapmann körülbelül 15 000 láb magasan. Hogy ilyen magasságokra mi kényszeríti a vonuló seregeket, ma még szintén eldöntetlen kérdés, amellyel, valamint a sebesség kérdésével is újabban kiváltképen Gätke Henrik foglalkozott tüzetesebben. De meg kell jegyezni, hogy állításait sokan kétségbe vonták. Egy szóval, a vonulás legtöbb momentuma - dacára feltünő voltának- lényegében még ma is ismeretlen dolog.

A jelenség már rég magára vonta az emberek figyelmét, dea kutatás a mult század elejéig egyes babonás hiedelmeknél messzebb nem jutott, sőt az újabb törekvések is ma még csak a kutatás módszereinek többé-kevésbbé szerencsés megállapításainak tekinthetők, magát a vonulás lényegét azonban egyáltalán nem tisztázzák. A mult század közepéig azt hitték, hogy az eltünt madarak faodukban, üregekben húzzák ki a telet v. éppen hogy télire a vizek alá bujnak, sőt a holdba mennek s tavasszal onnan jönnek elő. A kérdés komoly, tudományos tárgyalása Linné fellépésével veszi kezdetét, aki elsőnek utal a vonulás megfigyelésének szükségességére. Utána a kérdéssel igen sokan foglalkoztak, de a vonulást többnyire spekulativ alapon tárgyalták, egymástól homlokegyenest eltérő teoriákat állítottak fel, amelyek nem voltak bizonyíthatók; s csak egyben egyeztek meg valamennyien, hogy a M.-t tüzetes megfigyelés tárgyává kell tenni, s pontosan feljegyezni az első érkezés és utolsó távozás dátumait és körülményeit. Eleinte csak egyesek jegyezgettek, de a kérdés tárgyalása közben mindinkább kiviláglott, hogy rendszeres és sok megfigyelésre van szükség, ha a kérdés lényegét csak megközelíteni is akarjuk. Igy született meg s győzött lassankint a megfigyelő hálózatok szervezésének eszméje. 1876. Németország, 1878. Finnország, 1879. Anglia, 1880. Ausztria és Magyarország, 1883. Dánia, 1884. Helgoland, 1885. Belgium, Hollandia, Szászország és Oroszország, 1886. Izland és Svédország szerveznek rendszeres megfigyelő hálózatokat s adnak ki több-kevesebb évijelentést. Ez a korszak ugyszólván tisztára az anyaggyüjtésre szorítkozott, ami nem lett volna baj, ha nyomon követi azt a gyüjtött anyag tudományos feldolgozása is. Egyelőre Európában ez még pihent. Egészen más, egészségesebb úton haladt É.-Amerika. 1882. ott is életbe léptették a megfigyelő hálózatot s nagy apparatussal és nagy költséggel nemcsak önálló tudományos intézetté fejlesztették, hanem a megfigyelés eredményeit is komoly tudományos alapon dolgozták fel (Cooke), a legszorosabb kapcsolatba hozva azokat a meteorologiai tünetekkel. Európában ma csak Magyarország halad ezen az úton. A II. nemzetközi ornitologiai kongresszus után (1891) Herman Ottó kezdeményezésére Csáky Albin gróf közoktatásügyi miniszter állította fel Budapesten a Magyar Ornit. Központot, amely legelső sorban a M. tüneteinek felderítését vette munkába, szigoruan induktiv módszer szerint dolgozva fel Magyarország (v. ö. Herman Ottó, A madárvonulás elemei, Budapest 1895) s majd egész Európa M.-i adatait, s újabban azon fárad, hogy vizsgálódásait a meteorologiai elemek kellő bevonásával végezhesse. Ezek az egyesített törekvések tán fognak majd némi világot vetni arra az okai szerint mindeddig jóformán ismeretlen, rejtélyes természeti jelenségre, amelyet M. néven ismerünk.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is