Madeira-bor
Nemcsak a Madeira-szigeten, de a többi Kanári-szigeteken
termett borok is többnyire M. név alatt jönnek forgalomba. A talaj vulkános
eredetü, mely harmadkori mész fölött terül el. Madeira északi részein a szőllőt
élő fákra futtatják és silány bort nyernek, a déli része azonban alacsony
tőkéket művelnek; fő szőllőfaj a Malvasia és Tinto, mely utóbbi vörös, idővel
elhalványuló bort ád. A szüret jul. végén kezdődik, s az exportra szánt
borokhoz több részletben spritet töltenek. A M. kissé fanyar, igen erős és
kiváló zamatu, mely azonban csak az ászokolás alatt fejlődik ki teljesen. A
különböző szőllőbetegségek itt is felette sok kárt tettek s sok helyen a szőllő
helyét cukornáddal ültették be. A szőllőt a XV. sz.-ban vitték Ciprus- és
Kréta-szugetéről Madeirába, a jelen század közepén a termés 83 600 hl.-re
rúgott. Azonban 1852. az Oidium az összes szőllőt tönkre tette, az új ültetések
azonban pótolták a hiányt, de 1873. ismét a filloxera kezdett pusztítani;
1882-ig a termésmár 16 000 hl.-re emelkedett. A tulajdonképeni Malvasia a
portugál királyi család tulajdona, alig jön kereskedésbe. A kereskedésbeli
M.-nak (Dry Madeira) két faja van, a Sercial és a Boal. A legtöbb M. azonban
hamisítvány és Cetteben, Marseilleben, hamburgban és Magdeburgban készül.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|