Madrigal

(ol., a. m. pásztordal), kisded lírai költeményalak, legalább 6, legfeljebb 11-13 sorból, két, legfeljebb háromféle rímmel, melyek tetszés szerint forródhatnak össze, a sorok jambusok, ritkábban trocheusok, tartalma többnyire szerelmi. M.-nak neveztek különben minden hasonló terjedelmü enyelgő dalocskát is. A M. a provencei költészetben keletkezett s az olaszok képezték ki jobban még a középkorban (Petrarca, Tasso); elterjedt francia (Montreuil, Lainez, Moncrif), valamint a német irodalomban is, már a XV. század óta (Ziegler Gáspár a XVII. században egész könyvt irt róla; Hagedorn, Voss, Goethe [Mignon], Schlegel stb.). Nálunk a romantikus irány idején irt M.-t néhány költő, igen szórványosan. Ma nincs e költeményalaknak irodalmi fontossága. - A M. mint világi dal- s instrumentális zeneforma minden nemzetnél szélesen el volt terjedve s mindegyik nemzet más-más címü formát alakított belőle, mint ária, ritornello, románc, ballada stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon