madrigál
irodalom, zene
Irodalmi ihletésű, több szólamú énekes műfaj; a reneszánsz zene világi
reprezentánsa,
szövegében az anyanyelvű irodalom hordozója. A madrigál betetőzése a XVI.
sz.-ra esik. Költői tartalma
rendszerint egy gondolat köré fűződik, gyakori benne a természeti kép, a
dramatikus-epikus
jelenet. Kedvelt versformája a szonett. Zenei szerkesztésmódja
legtöbbször izoritmikus (azonos
ritmusú) homofóniá, csak változatosságként, figyelemfelkeltésre szőtték
bele a polifóniát imitációs
technikával. A madrigál jellegzetesen énekkari műfaj, és szerkesztésében a
szólamok hangterjedelme
egyben meghatározza a hangzási lehetőségeket. Hangszeres többnyire -
lant - kíséret csak
később kapcsolódott be az előadói apparátusba. A madrigálzene virágkorát
Carlo don Gesualdo és
Claudio Monteverdi alkotásaiban élte, melyeknek szenvedélyességét,
merészségét szinte nem
lehetett tovább fejleszteni. A műfaj hanyatlása folyamán elhalványultak
sajátos kifejezési formái,
s mindinkább előtörtek az új műfajok, amelyekbe beleolvadt.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|