Madvig

János Miklós, dán nyelvész és államférfiu, szül. Svanikében (Bornholm) 1804 aug. 7., megh. Kopenhágában 1886 szept. 13. Kopenhágában tanult, ahol 1826. magántanár, 1828. lektor és 1829. a latin nyelv és irodalom tanára lett. 1848 okt. beválasztották a dán képviselőházba, nov.-tól 1851 dec.-ig közoktatásügyi miniszter volt, aztán pedig tanfelügyelő. Később a kopenhágai egyetemen aklasszika filologia tanára lett, mely állásáról 1879., miután meg is vakult, lemondott.Ciceróról irt bevezető tanulmnyait e renekiró egyes műveinek kritikaikiadása követte: De finibus bonorum et malorum (Kopenhága 1876); Cato major és Laelius (u. o. 1835). Majd kiadta: Emendationes Livinae (u. o. 1877); Opuscula academica (u. o. 1887(;Adversaria critica ad scriptores graecos et latinos (u. o. 1871-1873 és 1884). Latin és görög nyelvtanában (u. o. 1841 és 1846) új álláspontot foglal el és sok vitás kérdést megvilágosít. Németül is kiadta: Kleine philol. Schriften (Lipcse 1875) és Die Verfassung u. Verwaltung des röm. Staates (u. o. 1881-82). Szülővárosa 1874. bronz mellszobrot emelt M. emlékének.

Forrás: Pallas Nagylexikon