Magánelzárás

a szabadságvesztés-büntetéseknek az a végrehajtási módja, amelynél az elitélt éjjel-nappal fogoly társaitól el van különítve, s munkáját is külön zárkájában végezni tartozik. Régebben a M. csak mint fegyelmi büntetés, v. a halálbüntetés helyettesítésében nyert alkalmazást. II. József császár 1787-iki btkvében a halálbüntetés helyett a szabadságvesztés büntetésnek oly nemét léptette életbe, amelynél az elitéltet a sötét magánzárka falához szorosan hozzáláncolták, s az elitélt senkivel sem érintkezhetett (l. Börtönrendszerek). A hazánkban elfogadott rendszer szerint M.-nak helye van a fegyház és a börtönre itélteknél; a M. tartama 3 évig ennél hosszabb időre itélteknél egy év, a rövidebb időreelitélteknél a büntetésnek 1/3-ad része. A M. a büntetés kezdetén, s a mennyiben akkor akadályokba ütköznék, a büntetési idő első felében; életfogytig tartó fegyházra itélteknél a büntetés megkezdésétől számítandó 10 év alatt hajtandó végre; azontul, a fegyelmi büntetés esetét kivéve, M.-nak helye nincs.

Forrás: Pallas Nagylexikon