Magánjog

(jus privatum), tárgyi értelemben a személyeknek magánjellegü jogviszonyait szabályozó jogtételeknek összessége. Magánviszonyok Verbőczynk a római jogra támaszkodófogalommeghatározása szerint azok, melyek az egyes emberek hasznára tartoznak (quae ad singulorum utilitatem pertinent). Az osztrák polgári törvénykönyv 1. §-ának fogalommeghatározása, mely szerint a M. a honlakosok egymás között való jogaikat és kötelességeiket szabályozó törvényeknek összessége, a mi fogalommeghatározásunktól az által különbözik, hogy a súlypontot a jogéletből a törvényhozásba teszi át. Alanyi értelemben M. alatt a magánjogviszonyokból keletkező jogosítványokat értjük. A M. általános és különös (jus generale et speciale), mely utóbbi a jogviszonyoknak csak bizonyos nemére vonatkozik. Ilyen a kereskedelmi, a váltó-, a bányajog. Hazánkban fontos a közös és a különös jog (jus commune et particulare) közötti különbség, melyek között amaz az országnak közös, az utóbbi az ország egyes vidékeinek különös joga. Igy a kunok és jászok; a szabad királyi városoknak; Erdélyben a székely, a szász nemzetnek különös (municipalis) joga. L. Magyar magánjog.

Forrás: Pallas Nagylexikon