Magas hegységi erdő
olyan erdő, mely a növénytenyészet felső határa felé
1500-2000 m. tengerszint feletti magasságban van s majdnem kizárólag fenyvekből
áll; alantabb a lucfenyő viszi a főszerepet, de lassankint elmaradozik, 1800 m.
magasságban már csak facsoportokat alkot, majd pedig csak szálankint és
eltörpülve fordul elő s helyét a törpe fenyő veszi át, mely földreterülő
elbokrosodott állabjaival a fatenyészet legfelső határát foglalja el. A magas
hegységi erdők lakója a vörös és havasi fenyő is, de ezek csak közbeelegyítve,
elszórtan és kisebb mennyiségben fordulnak elő hazánkban.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|