Magasság

(altitudo), a háromszögnél, gúlánál és kúpnál a csúcstól az alapra bocsátott merőleges; egyenközénynél, trapéznál, hasábnál és hengernél az alapnak távolsága az átellenben fekvő oldaltól, illetőleg laptól. Valamely csillagnak v. általában az éggömb valamely pontjának M.-a (elevatio) az illető ponttól a horizonig vont függőleges körív. Az ég sarkánakM.-a megegyezik az észlelő helyénekföldrajzi szélességével és sarkmagasságnak neveztetik. A hajózásban a sarkmagasságot röviden M.-nak mondják, tehát e kifejezés: «egy M.-ban lenni» a. m. ugyanazon földrajzi szélesség alatt lenni más hellyel. A csillagok M.-ának megnevezésére szolgál a teodolit, a meridiánkör, v. a sextáns és közvetve a megfigyelési hely geográfiai szélességének és helyi idejének ismeretéhez vezet (l. Ég). Valamely hegy abszolut M.-a alatt azt értjük, hogy mennyire van csúcsa a tenger szine felett, relativ M.-a alatt pedig azt, hogy mennyire emelkedik ki a csúcs a hegy lába fölé.

Forrás: Pallas Nagylexikon