Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Magdeburg... ----

Magyar Magyar Német Német
Magdeburg... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Magdeburg

1. közigazgatási kerület a porosz szász tartományban Anhalt, Braunschweig, Hannovera és Brandenburg közt, 11 504 km2 területtel, (1890) 1 071 421 lak. Az egykori Nordmark, M. érsekség, Halberstadt püspökség, Quedlinburg apátság és Wernigerode grófságból alakult.

Járásai a következők:

A járás neve

Területe km2-ben

Lakóinak száma

Osterburg

1110

44 354

Salzwedel

1212

51 061

Gardelegen

1299

52 477

Stendal

898

62 393

Jerichow I.

1380

73 173

Jerichow II.

1377

55 717

Calbe

527

99 857

Wanzleben

544

77 884

Magdeburg

55

22 234

Wolmirstedt

696

51 976

Neuhaldersleben

677

60 957

Oschersleben

499

55 095

Aschersleben

154

80 752

Halberstadt

61

36 786

Halberstadt vidéke

433

38 620

Wernigerode

278

28085

2. M., az ugyanily nevü kerület és a porosz szász tartomány fővárosa, első rangu erősség, az É.-Németország egyik legélénkebb forgalmu helye, nagyobbára az itt 3 ágra oszló Elbe balpartján, több vasúti vonal mellett, (1890) 202 234 lakossal, élénk iparral és kereskedéssel. A fontosabb iparágak: vasöntés, gép-, cukor- és hajógyártás, továbbá csokoládé-, pótkávé-, bőr-, dohány-, szesz-, szappan-, ólom-fehérgyártás, kémiai ipar, kesztyü-, harmonika-, pénzszekrénykészítés, gyapju-, pamutáruszövés, cukorfinomítás, sörgyártás és fafaragás.A kereskedés főcikkei: első sorban cukor, azután vasáruk, gabona, pótkávé, bor, szén, pamut, dohány, vászon, posztó és gyapotáruk. Az összes vasúti forgalom (1892-93) 2 270 361 tonna, a hajóforgalom pedig 1 501 768 tonna. M. a tulajdonképeni városból, azután Sudenburg, Buckau, Neustadt, Wilhelmstadt és Friedrichstadt külvárosokból áll. Középen, a Werder nevü szigeten, amelyet hidak kötnek össze az Altstadttal és Friedrichstadttal, áll a citadella. 1866 óta a várost egy sor külső erőddel látták el; ennek következtében a belső várost körülfogófalakat eltávolíthatták és igy a város szabadon terjeszkedhetett. Ny-i oldalán ily módon egy egészen új, szép város keletkezett, amelynek legszebb ékessége a Lucae tervei szerint készített szinház, továbbá a nagy középponti pályaudvar. A régi sáncok helyét ültetvények foglalják el. Legélénkebb forgalmu utcája a Breitenweg. Legjelentékenyebb épületei: a székesegyház (119 m. hosszu, legnagyobb szélessége 32 m.), amelyet a leégett bencés-templom helyén 1208-1363-ig építettek és III. Frigyes Vilmos korában restaurálták; benne látható Vischer mintázata szerint készített gyönyörü érc-szarkofágja Ernő érseknek, Nagy Ottónak és Editha nejének egyszerü márványlappal jelölt sírja, továbbá Adalbert érsek síremléke, Tilly sisakja, vezéri botja és kesztyüje és egy nagy hétágu ércgyertyatartó. A székesegyház közelében van a Mária-templom a XII. és XIII. sz.-ból. Az Altenmarkton áll Nagy Ottónak 2,5 méter magas lovasszobra 1290-ből, 4 páncélosférfiés 2 allegorikus női alakkal; a mellette levő szabad téren pedig Francke (megh. 1851.) főpolgármester szobra látható. A Fürstenwall az Elbe partján a legkedveltebb sétahely. A belvárostól DNy-ra van végre a Friedrich Wilhelmsgarten, szép nagy vigadóval.

M.-ról, mint kereskedelmi helyről már 805-ben történik említés. Fölvirágzásának megalapítója I. Ottó volt, aki 937. itt egy bencéskolostort alapított, amelyet 968. érsekséggé emeltek. Az érsekség későbben 5400 km2 területet foglalt el. 1524. a város fölvette a reformációt; midőn pedig az augsburgi interimet elvetette, birodalmi átok alá esett és Móric szász herceg 1551. elfoglalta, de vele kiméletesen bánt. A 30 éves háboruban 1629-ben Wallenstein sikertelenül ostromolta 28 hétig. 1631. Tilly újra ostrom alá fogta és máj. 10-én rohammal bevette; ez ostrom után a város, 130 házatkivéve, elpusztult és lakói közül 30 000 ember oda veszett. Guericke Ottó volt ekkor polgármestere. (V. ö. Volkholz, Die Zerstörung M."-s, 1892.) 1648. a M.-i érsekség mint világiasított fejedelemség, Brandenburgnak jutott. 1806-ban a franciák minden ellenállás nélkül elfoglalták. 1814. azonban Poroszország visszakapta. V. ö. Hoffmann, Chronik d. Stadt M., neu bearb. von Hertel u. Hülsse (1885-86); Brandt, Der Dom zu M. (1863); Woller, Gesch. d. Stadt M. (1890); Kawerau, M. (1891); Hertel, Urkundenbuch von M. (2 köt., 1894); Tollin, Gesch. der französ. Colonie von Magdeburg (mostanig 3 kötet).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is