az a csodás hatalom, melynél fogva rejtélyes módon,
természetfölötti eszközök segítségével, a természet rendjétől eltérő csodás
dolgokat vihetni véghez. A mágiába vetett hit ős időkben keletkezett, midőn az
ember, a természet jelenségeinek mekanikus összefüggését nem ismervén, a
természetet megszemélyesítette, jelenségeit, mintha élő valók volnának, vagy
tőlük erednének, fogta föl, mindenben láthatatlan szellemi valók hatására,
hozzá való jó vagy rossz akaratára ismert; igy keletkezett jó és rossz
szellemekben való hit, de ezzel kapcsolatban az a vágy is, a jó szellemek jó
akaratát megnyerni, a rosszak ellen védelmet találni, a mi az áldozati kultuszt
s hasonló formáit a szellemekkel való közlekedésnek hozta létre; e kultusz
őrzésére, közvetítésére, gyakorlására azonbannem mindenki egyaránt alkalmas;
csakhamar támadt a külön papi osztály, melynek ez egyedüli foglalkozása, vagy
mely erre a célra különösen alkalmas. (L. Mágusok.) A kultúra történetében,
főleg a Babiliniából származó M. fontos; valószinüleg onnét származott át a
médusokhoz, persákhoz, egyiptomiakhoz, görögökhöz s igy tovább. Mindenesetre a
khaldeai, egyiptomi, persa M. a legrégibb. Khaldeában korán szövetkezett az
asztrologiával; a persáknál egész nagy rendszerré fejlődött; innét van, hogy a
persa pap (magus) neve ment át a görögbe a varázserejü egyén megnevezésére;
ebből keletkezett a görög mageia. Az egyiptomiaknál még inkább fejlődött a M.;
a persák csak a gonosz szellemek fölött keresik a hatalmat, az egyiptomiak
általában uralkodnak a szekllemek fölött, kiknek segítségével varázsolnak,
csodákat visznek véghez, rendesen természeti ismereteiket használván föl a
köznép előtt csodásoknak látszó eredmények előidézéséhez. A régi zsidók is
ismerik a mágiát; a monda szerint Salamon király nagyvarázsló. A M. majdnem
mindenütt, de főleg Egyiptomban szoros kapcsolatban van akezdődő orvostannal;
embereket az őket megszálló gonosz szellemtől megszabadítani, a betegségeket
titkos mondásokkal, ceremoniákkal, varázsitalokkal meggyógyítani, a M. dolga. A
görögöknél is van tere a M.-nak. Tesszália szentelt földje a varázslóknak;
Circe Odysseust és társait disznókká változtatja; Medeának vannak italai,
melyekkel a véneket megifjítja; a jóslók is rokonságban vannak a mágikusokkal;
Pythagoras nemcsak nagy filozofus, de varázsló hire is él a hagyományban.
Platon is tud démonokról, kik az embereknél felsőbb lények és hatnak a
világban. Az újplatonizmusban (l. o.) efölfogás összefüggésben van az
újplatonikusok egész világfelfogásával. Rómában a görög és egyiptomi M.
elegyedve terjedt, de az utóbbinak már régiségénél fogva is nagyobb volt
hitele; ugy látszik mégis, hogy a jövőt megjósolni volt a mágusoknak is egyik
foglalkozásuk. Időnként üldözték őket, Tiberius alatt egyszerre négyezret
szállítottak Szárdiniába M. vétsége miatt. Az arabok a zsidóktól tanulták a
M.-t, s ebben a formában terjedt el a középkorban Eurüpában, és él még ma is a
rossz szem (jettatura), vampirok s egyéb ilyféle babonákban, míg a törököknél
és araboknál e hit ma is virágzik.
Forrás: Pallas Nagylexikon