az u. n. állati mágnesség alkalmazásán alapuló gyógyító
módszer. A tan megalapítója Mesmer (l. o.), ki szerint az egész világegyetem
egy az éternél finomabb fluidummal van betöltve. Ez a fluidum szolgál ama
hatások átvitelére, melyeket az égi testek egymásra és a földre gyakorolnak, és
ugyanennek mozgásai útján hat az egyik állati test a másikra. Mesmer eleinte a
gyógyításhoz a mágnesvasat használta, később ezt elhagyva, tisztán az állami
mágnességet alkalmazta kézzel való érintés, továbbá fa, üveg, vas stb. tárgyak
útján, melyek szerinte képesek az állati delejességet átvinni. Miután tana
heves ellenmondást keltett, Mesmer Bécsből Párisba ment, hol sok követőre
talált, közöttük Puységeur fedezte fel a szomnambulizmust. Németországban
Lavater, Wienholt, Olbert, Bicker, Bückmann, Pezold és Selle foglalkoztak
M.-val. Kieser a mágneses erőt tellurizmusnak vagy amennyiben fémekből áramlik
ki, sziderizmusnak nevezte. Gmelin, Passavant stb. az idegétert vélték benne
felismerni, mig Reichenbach a kezek kipárolgásában egy addig ismeretlen, jól
jellegezhető természeti erőt, az odot, iparkodott kimutatni. A kezeknek
különféle módon és irányban a beteg egyén teste felett való simítgatása, húzása
által, az illető többé-kevésbbé mély álomba merül, melyet ma mint hipnózist (l.
o.) ismerünk. Alkalmas egyének e mély álomból átvezethetők az ébrenalvás v.
szommambulizmus szakába, melyben adott kérdésekre felelnek és állítólag a
szommambulnak szellemi képessége, közönséges békóitól felszabadítva, nemcsak
saját testi állapotát képes teljesen felismerni, hanem megismeri a számára
szükséges gyógyszereket, sőt ez az állapot magasabb fokozatú szakaiban
(elairvoyance) a multat, jövőt beláthatja, térbeli távolságokon áthatolni
képes. Az idevágó kisérletek s leirások mind hiján vannak a szigoruan
tudományos ellenőrzésnek, mely egyedül volna képes hitelességöket
megállapítani. A hipnotizmus tanulmányozása révén kiderült, hogy a leirt
kisérletek legkönnyebben hiszteriás, már betegségüknél fogva fantasztikus
álmodozáshoz és elferdítésekhez szokott egyéneken végezhetők s igy érthető,
hogy annak idején annyi kitünő orvos és természettudós hitt a magnetizmus
részben való, részben hazug alapon nyugvó tüneményeiben. Már 1814. Abbé Faria,
ki Indiából jött Párisba, kimutatta, hogy a delejes álom és gyógyitás
előidézéséhez semmiféle természetfölötti vagy idegen erő nem szükséges; az
álomnak oka nem a delejezőben, hanem a médiumban rejlik, mely elv alkotja ma is
a hipnotizmus és szuggeszció alapját.
Forrás: Pallas Nagylexikon