Magnolia

L. (növ., Magnol Péter montpellieri tanár [1638-1745] tiszteletére), a róla nevezett család szép fája v. cserjéje, 15 fajjal, mind a két földségnek meleg vidékein. Levele többnyire nagy, épszélü, virága is nagy, fehér, piros v. kékespiros, jóillatu, tüszőtermése fás, s a megnyult virágtengelyen toboz módjára helyezkedik el, s belőle a mag végre hosszu nyelen lóg ki. A M. grandiflora L., 22 m. magas. É.-Amerika déli államaiban, levele széles, elliptikus, 15-20 cm. hosszu, a visszája rozsdabarna, örökzöld, virága 25-32 cm.-nyi, fehér. Amerika erdeinek legszebb fája. A M. glauac L. (tavi sassafras), 6-8 m. cserje; É.-Amerika közép és déli országaiban, levele hosszas, a visszája kékes-zöld, virága középnagyságu, fehér. A M. Yulan Hort. (liliom M.), faformacserje Japánban és Khinában. A díszcserjék egyik legszebbike, szintén szabadban tartható. Az utóbbi meg a biborpiros virágu M. obovata Thumb. fajból több kerti fajvegyülék keletkezett, mely szépségére nézve a törzsfajjal vetélkedik vagy fölülmulja. Fáját M.-fa néven a műfaragó értékesíti. A Jóni-szigeteken virágjából illatos olajat sajtolnak (M.-olaj v. M.-pomádé).

Forrás: Pallas Nagylexikon