Mágocsy-Dietz

Sándor, botanikus, szül. Ungvárt 1855 dec. 7. A gimnáziumot 1866-74. végezte az eperjesi evang. kollégiumban, hol Hazslinszky Frigyes nagybátyja házában kezdett a botanikával foglalkozni. Ezután néhány évig Andrássy Manó gróf családjában nevelősködött. 1876-1879. a budapesti egyetemen a természetrajzi, vegytani és földrajzi tárgyai közül legtöbb időt a növénytannak szentelt. Az 1879-80-iki tanévben a selmesbányai erdész-akadémiának, 1880-88-ig a budapesti tud,-egyetem növénytani tanszékének segédje volt. Selmecbányán a növénytannal rokon erdészeti tárgyakból vizsgálatot állított ki. 1880. középiskolai tanárvizsgálatát a termékrajzból meg a vegytanból, 1883. a földrajzból egészítette ki, ugyanekkor bölcsészetdoktor lett a budapesti tud. egyetemen. 1885. tevékeny része volt a kertészeti egyesület megállapításában s az országos kiállítás kertészeti juryjében. 1866. a Typha-ról és Sparganium-ról szóló művével a Természettudományi társulatnak Bugát-díját nyerte el. Az 1886-87-iki tanévben Svájcot és Németországot utazta be, s Tübingában Pfeffer W. mellett a növényélettant tanulmányozta. 1887. örökbefogadás alapján a Mágócsy nevet vette fel. 1888. Fekete Lajos, M. és Rejtő Adolf az Erdészeti növénytannal az Orsz. Erd. Egyesület Deák Ferenc 200 arany pályadíját nyerték el. 1888-92. az állam budapesti felsőbb leányiskolájában, azóta a VI. kerületi főreáliskolában a termékrajztanára; 1889 óta a növénybiologia meg a gombák természetrajzának egyetemi magántanára, 1893 óta a budapesti szőllő- és borgazdasági felsőbb tanfolyamon a növénytan és növénykórtan előadója, 1895. a szőllő újabb betegségeinek tanulmányozása végett a földmivelési minisztérium megbizásából Franciaországot s Felső-Olaszországot utazta be. Növénytani kisebb cikkei leginkább a Természettudományi Közlönyben meg az Erdészeti Lapokban jelentek meg. Jelentősebb művei: Rügy- és levélkulcs a magyar birodalomban honos és honosított fás növények meghatározására (különnyomás az Erdészeti Lapokból, Budapest 1882); Adatok a növények különösen az Euphorbiaceák tejnedvének ismeretéhez (Értekezések a természettudományok köréből, XII. köt., 1882); A Sparganium és Typha virág- és termésfejlődése (u. o. XVII. köt., németül Cassel 1887); A növények talajálló irányának okairól (u. o. XVIII. köt., németül Pfeffer, Untersuch. aus d. botan. Institut in Tübingen folyóiratban); Uti levelek Németország kertészetéről (különnyomás a Kertészeti Lapok II-V. évf.-ból, Budapest 1890); John Lubbock, A virág, termés és levél (fordította angolból, Term.-tud. társulat 1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon