Magyar arany

Az első M.-at bizánci pénzláb szerint IV. István, Komnen Emánuel párfogoltja verette ugyanazon bélyeggel, mellyel az u.n. tatár pénzek (v.ö. Arch.Ért. 1895, 158-166) vannak verve. Ezen arab felirata rézpénzek Béla és István királyok rézpénzével együtt nagy mennyiségben fordulnak elő, s eddig IV. Béla s V. Istvánnak tulajdonították. Réthy László az idézett helyen kimutatta, hogy egy századdal régiebbek s IV. István (II. Béla fia) korában verettek. Az egyetlen arany példány a bécsi császári gyüjteményben van s súlyára nézve a bizánci triensnek felel meg. A magyar aranyverés e kisérlettel megszünt. Róbert Károly kezdett aranyakast rendszeresen veretni firenzei súly szerint, mely eredeti nagyságában tartotta fenn magát a legújabb korig. Róbert Károly korában a M.-akra Keresztelő szt. János képe s egy liliom volt verve (Firenze város címere; innen florenus). Nagy Lajos az idegen védszent helyett először alkalmazta Szt. László képét, mely Rudolf királyig volt divatban, ki a védszent helyére a király álló alakját helyezte. Magyarország cimere is először Nagy Lajos alatt fordul elő az aranyakon, Szűz Mária képe pedig Hunyadi Mátyás alatt. A M. Mátyás király kora óta általánosan el volt terjedve Európában, Vasziljevics Iván orosz nagyfejedelem (1462-1505) első aranyait magyar mintára verette; Hunyadi Mátyás aranyainak másnemü utánzatait is ismerjük. Később a M.-at Oberyssel hollandi tartomány, Livorno, Emden városa fogadta el s utánozta. Danzig, Riga városokban a M.-akat ellenjeggyel ellátva bocsátották forgalomba. Mátyás király aranyainak (Rabendukaten) külföldön varázserőt is tulajdonítottak s mint amuletteket hordozták.

Forrás: Pallas Nagylexikon