Magyar flóravidék

balkáni flóravidék (dicio florae Hungaricae, flora Pontica a.m. pontusi flóra), a Fekete-tenger partjától Ny-felé Galicia K-i síkjáig, a Balkánon át a Kárpátok meg az Alpesek széléig, valamint Adriai-tenger partszegélyéig, a mediterrán flóráig terjed. Hatalmas bércein azonban a havasi flórának szigetei díszlenek. Jellemző fája a csertölgy. Ezenkivül lombváltó fák, köztük pelyheslevelü tölgyek uralkodnak. Örökzöld növény, továbbá az alacsonyabb vidéken a fenyő ritka v. általában nincs, ellenben vitorlásvirágu cserje tömérdek és sok faju. A tél legalább két hónappal hosszabb, mint a mediterrán flórában, hébe-korba tetemes hőmérséksülyedéssel megszakítva. A hó ugyan gyakran febr. végén eltakarodik, de azért a tenyészet ideje még kedvező esztendőkben is csak március második felében, rendesen ápr. hó elején, sőt az északibb részekben csak ápr. vége felé áll be. Máj. közepétől a vidék gyorsan melegedik, a melegség egyszerre tetemes magasságra emelkedik. Jul. vége felé a vegetáció nyári álomba merül, a működés legfeljebb a gyümölcs és mag érlelésére szorítkozik, de a M. jellemző vidékein, p. a homokon és szíken sajátságos őszi vegetáció fejlődik. A M.-en az olyan növények túlnyomók, melyek rövid tenyészidejök alatt virágjok és gyümölcsük kifejlődésére ugyan nagy hőfokot kívánnak, de a tél zordonságával is meg tudnak birkózni. Ilyenek az egynyáréltü füvek, melyek magva kikeletkor csirázik, azután a fejlődésnek minden fázisán hamar átesik, sok kóró, mely a föld mélyébe ható tőkéjével telel ki, tavaszkor kihajt s jun. végéig vagy jul. elejéig gyümölcsével is elkészül. A nagy hőmennyiség, mely e növényeknek a tenyészet rövid ideje alatt jut, nemcsak gyorsan, hanem tetemesen is gyarapitja őket, s oly tetemes vaskos kóró és magas fű más flóravidéken alig látható. Ezekhez sorakoznak azon fás és cserjés növények, melyek nemcsak nagy nyári meleget, hanem azt is megkívánják, hogy már rügyfakadáskor a világosságnak hosszan tartó ingere hasson rájuk. Ezek kivétel nélkül későn zöldelő fajok, mint a feketegyűrű, az ezüstös hársfa stb. A M. növény fajainak számát kerekszámon 5000-re becsülik. Tulnyomó a fészkes, pázsitféle, vitorlás, keresztesvirágu és ernyős növény, ritka v. nincs erieacea, pirolacea, korpafűféle, a tűlevelüfa és moha. Jellemző az Astragalus, Cytus, Genista, cukorkóró, Waldsteina, hunyor, Malcolmia, Euclidium, Telekia, búzavirág, Achillea, orgonafa, Sesleria génusza. A szelid gesztenye meg a diófa is a M. erdeinek sajátja. Alacsony vidékein s a hegyek csúcsain apró cserjék (l.o.) uralkodnak (törpe mandola, törpe meggy, gyöngyvesszők, apró rózsa), de a szántás-vetés ezeket ma már sok helyütt csak a megyékre szorította. A folyók lapályos árterén a növényzet nem sokféle, jellemzők a szettyinkórók, az Abutilon meg a Glycyrrhiza echinata. A szikes mezőkön halofita növények uralkodnak (Statice Gmelini, a Plantago Sibirica, Pl. tenuiflóra, szürke szinü ürmök stb.). A homokpusztáknak egészen sajátságos növényei vannak. ezek leginkább merevszáruak, keskenylevelüek és apróviráguak, mint az árvalányhaj. Festuca vaginata, Curex stenophylla, szegfüvek, az élesmosófű stb..

A Magyarország növényföldrajzában elősorolt tagokon kivül nevezetes tagja még a podoliai flóravidék Bukovina nagy részén és Galicia K-i részén. A mezőségi flórától a baltmelléki flórának Máramaros helyein át tejredő széles sávja választja el. Vegetációja sok tekintetben a mezőségi flóráéval egyező,. de sok faja a podoliai sikságon messzire terjed, amely a mezőségi flórában hiányzik. Kitünő nyara a gabonát mindenütt megérleli. A szőllő is ennek a vidéknek sajátja és a szigeteknek jellemző liánája. A szőllő édessége a mediterrán vidékével vetélkedik, sőt mig emitt a szüretet már akkor kell befejezni, midőn a magyas hőfok miatt tartós bort szűrni nagyon nehéz, addig a M.-nek az az elsőbbsége van, hogy a szüret őszre esik, s a hűvösebb napokon történő erjedéssel a hideg pincékben tartós bor képződhetik. Ennek javára van még a középtájak méyl talaju lősze, de még inkább a magyar medence szélén levő sok-alkaliás trachit föld, mely a magyar szúllőnek nagy mértékben kedvez, ezért oly bort sajtolhatnak, mely a világ legtüzesebb és leghiresebb boraival mérkőzik. V.ö. Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben, Bevezető köt., 205-220. old.

Forrás: Pallas Nagylexikon