Magyar hanglépcső

mint általában a magyar zene, melynek fő jellegét szintén a keleti ábrándosság és búsongás teszi, legközelebb áll a nyugat-európoai moll-skálához, de mégis némi eltéréssel, mert az ő skálája két bővített másod hangközépen nyilvánul, melyeket aztán föl- és lefelé egyformán megtart. A M. szemben a nyugateurópai moll-skálával igy alakul föl- és lefelé, u.m.:

[ÁBRA]

Az [ÁBRA] ívvel jelzett bővített másodokra épített dallami hajlások s harmoniák adják meg aztán a magyar zenének azt a bánatos s másrészt a disszonánsok feloldása által azt a keleti ragyogó szinezetet, mely annyira jellemzi s melynek gyakori használata által olyannyira elüt a többi nyugateurópai zenék jellegétől. L. még Lavotta.

Forrás: Pallas Nagylexikon