magyar jakobinus mozgalom
II. József magyarellenes intézkedései, a jozefinizmus miatt elégedetlenkedő nemesség az 1790-1791. évi
országgyűlésen kívánta megvédeni rendi érdekeit. A lelkesedés azonban - II. Lipót ügyes taktikázása és a
francia polgári forradalom egyidejű előrehaladása miatti félelem következtében - csakhamar lelohadt, s az
országgyűlés a várható reformokból igen keveset valósított meg. A demokratikus értelmiség és az ellenzéki
köznemesség intézményes egybekapcsolására Martinovics Ignác, saját vezetése alatt, két szervezetet
létesített. A Reformátorok Társaságában a köznemesek tömörültek, a Szabadság és Egyenlőség Társaságában
a radikális demokraták, a jakobinusok. A jakobinusok társasága, melynek létéről a reformátoroknak nem volt
szabad tudni, a már nemzeti államban a polgári átalakulást biztosította volna a nemesség félreállításával. Az
első társaság csak eszköz a második kezében, s a kettős lépcsőben bekövetkező forradalom első része a
nemesség és a demokraták szövetségén, a második pedig a demokraták és a parasztság összefogásán
nyugodott volna. A társaságok céljait a Martinovics által írt ún. káték rögzítették. 1794 nyarán I. Ferenc
kormányzata a szervezkedés nyomára jutott, a vezetőket és az elérhető tagokat letartóztatták és bíróság elé
állították. Az 53 vádlottból 18-at ítéltek halálra, s 1795. máj. 20-án Martinovicsot, Hajnóczi Józsefet,
Szentmarjay Ferencet, Laczkovics Jánost és gr. Sigray Jakabot, néhány hét múlva pedig Őz Pált és Szolártsik
Sándort a Vérmezőn lefejezték. A többi halálos ítéletet I. Ferenc - kegyelemből - bizonytalan ideig tartó
börtönre változtatia. Ugyancsak hosszabb-rövidebb ideig tartó börtönre ítélték a korabeli alkotó értelmiség
legkiválóbbjait.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|