a hazai termékek és főleg a magyar gyártmányok kivitelének
előmozdítása céljából létesített intézet. Az 1885-iki országos kiállítás után,
mikor az illetékes körök annak tudatára jutottak, hogy iparunk sok cikkel tudja
már ellátni a belföldi piacot, sőt kivitelképes is, az országos iparegyesület
olyan intézetet kívánt létesitni, mely ezt a tudatot ébren tartja a nagy
közönségben és egyúttal irányt ad az iparosaink közt nyilvánulni kezdő kiviteli
törekvéseknek. Erre a célra alkalmasnak látszott egy mintaraktár létesítése,
amelynek vezetősége egyúttal a kiviteli piacokon is megindítja az akciót. Az
akkori földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium fölkarolta az
eszmét; a tervezett intézet részére átengedte az 1885. kiállítás iparcsarnokát
és a kiállításból fenmaradt fölszerelési tárgyakat. Érdeklett testületek és
magánosok pénzadományokkal támogatták az ügyet és igy az intézet csakhamar
34445,03 frttal rendelkezett. A nevezett minisztérium és a szaktestületek
képviselőiből felügyelő bizottságot alakítottak, mely 1886 ápr. 18. kezdte meg
a működését. Első sorban a «hazai termékek állandó kiállítását» rendezték, mely
1887 tavaszán nyilt meg 671 kiállítóval. A felügyelő személyzet - az intézetnek
fizetett csekély jutalék fejében - a kiállított cikkekre megrendeléseket
fogadott el, készfizetés mellett. Az eladások 1889 közel 70000 frtra rúgtak, de
a vevők - miután a kiállítás révén megismerték a hazai gyárakat - vásárlásaikat
mindinkább közvetetlenül eszközölték, már csak azért is, mert az intézet nem
nyithatott hitelt. A forgalom tehát csökkent, de az kétségtelen, hogy az
állandó kiállítás lényegesen javult (a kiállítás 1895. és 1896. az ezredéves
kiállítás miatt szünetelt). A célt előmozdították a szakkiállítások is,
melyeket az intézet rendezett: ilyenek voltak, melyeket az intézett rendezett;
ilyenek voltak a vasúti szükségleti cikkek kiállítása (1887), a bőripari
kiállítás (1890), több gyümölcs- és méhészeti kiállítás, az agyagipari kiállítás
(1891), a karácsonyi háziipari bazár (1894) stb. Az iparfejlesztési szempont,
melyet ezeknél szintén szem előtt tartottak, kiválóan érvényesült a villamos
munkagépek kiállításában (1894), melynek alig 6 hét alatt 182743 látogatója
volt. Az 1889. XVIII. t.-c. értelmében az intézet a kereskedelemügyi
minisztérium ügykörébe tétetett át és ha nem is névleg, de tényleg állami
jelleget kapott. Fő célja volt a kiviteli törekvések serkentése; e végből a
minisztérium a Balkán-félsziget több gócpontján kirendeltségeket létesített,
melyek hivatva voltak a keleti piacokat tanulmányozni, versenyképes gyárainkat
ott bevezetni és részükre üzleteket közvetíteni. Ilyen kirendeltségek
létesültek az időrend sorjában a következő helyeken: Belgrád, Sarajevo, Szófia,
Fiume, Filippopel, Szaloniki, Konstantinápoly, Malta, Bukarest, Mosztar,
Banjaluka, Ruszcsuk, Velence, Bombay, Soerabaya, Alexandria, New-York és
Monastir, továbbá mintegy 40 állandó tudosító a nagy világpiacokon. Ezek 1890.
336652,21 frt, 1891. 452726,96 frt, 1892-ben 696506,52 frt, 1893. 1240310,77 és
1894-ben 1100835,70 frt értékü magyar gyártmányt helyeztek el a keleti
piacokon, és itt nincs beszámítva ama magyar cégek forgalma, melyeket az
intézet kirendeltségei bevezettek, de amelyek azután v. közvetlenül, v. saját
ügynökeik által érintkeztek a keleti vevőkkel. A kirendeltségek üzleti
vezetését - miután az állami jellegü kezelés kissé nehézkesnek bizonyult - a
Magyar kereskedelmi részvénytársaságra bizták, mely ugy igyekezett a kiviteli
törekvéseket serkenteni, hogy a keleti cégek váltóit leszámítolta,
gyárosainknak állami szállitásokat financirozott és igy a kisebb gyáraknak is
lehetővé tette a keleti piacokon való versenyt 1890. az intézet kebelében
tudakozó irodát szerveztek, mely külföldi cégek hitelképességéről (csekély dij
mellett), szállítási dijtételekről, vámdijakról és a kereskedelmet érintő
mindenféle egyéb kérdésekről (ingyen) ad fölvilágosításokat és hetilapot
szerkeszt (Magyar Kereskedelmi Muzeum), mely a hazai külkereskedelemnek
speciális szakközlönye. Az intézet 1894. Les Fabricants Exportateurs du Royaume
de Hongrie c. alatt nyolcnyelvü munkát adott ki, mely 1223 kivitelképes magyar
ipartelepet ismertetett és 10000 példányban terjesztetvén, a földgömb minden
fontosabb kereskedelmi gócpontján adta tudtul, hogy Magyarország megközelítette
a modern iparállamok szinvonalát.
Forrás: Pallas Nagylexikon