Magyar Középhelység

hazánk egyik legjelentékenyebb hegy rendszere, mely a Duna két partján a két magyar alföldből emelkedik ki. A M. magában foglalja mindazon hegycsoportokat, melyek egyfelől a Balaton, Zala, Marcal, Séd és Duna folyam közt, másfelől ugyancsak a Duna, Ipoly, Rima, Sajó és Tarna folyók közt emelkednek, melyek tehát a régi felfogás szerint egyrészt az Alpok, másrészt a Kárpátok hegyrendszeréhez számíttattak. Az egész hegyvonulat a kis magyar síkságot a nagy Alföldtől választja el; a Duna közepén áttöri, de anélkül, hogy a rétegek rendje és csapása, a kőzetek minősége a két parton megváltoznék; egész hosszában az eruptiv kőzetek szigetes, majd tömeges fellépése jellemzi. A M.-et az Alpoktól a Zala és Marcal völgye, a Kárpátoktól az Ipoly, Rima és Sajó völgyei választják el. K-i részében öt csoportot lehet megkülönböztetni, u. m.: a Bükk, a Mátra, a Cserhát és a Börzsönyi-hegységet, valamint a Mátrától és Cserháttól É-ra elterülő dombvidéket (Ajnácskői hegység, Medves, Karancsi; Ny-i részének tagjai a Budai hegycsoport, a Pilis, a Gerecse, a Vértes és a Bakony (l.o.). A kétpartján emelkedő Pilis- és Börzsönyi-hegységet Dunai trachit-hegycsoportnak is szokták nevezni. A K-i rész nem annyira folytonos hegylándolatot, mint jól különvált s egymással csak lazán összefüggő hegycsoportokat képez; a Bükkhegység, mely a Sajó és Eger közt terjed el, másodkori képletekből áll eruptiv nyomokkal, a Karsztra emlékeztető alakulási jelleggel; a Mátra, melynek jól kifejlett főgerince van, trachitból épült fel; a dombcsoportokból álló Cserhátot bazalt alkotja, a Börzsönyi hegység zöldkőből és trachitból épült fel; az ezektől É-ra elterülő dombvidék bazalt, de alárendelten trachit is lép fel. A M. Ny-i részének geologiai alkata változatosabb; a Pilis csoportjában a rhäti- és triasz-képleteken kivül a Duna mentén trachit uralkodik; a Vértest rhäti- és triasz-formációk jellemzik, a Bakony tulnyomólag rhäti-, triasz-, jura- és kréta-képletekből áll, melyekben bazalt szigetek fordulnak elő. A M. csoportjai csak a középhegység magasságáig emelkednek, legmagasabb részei a Mátra (1012 m.) és a Bükk (957 méter). V.ö. Jankó János, Magyarország hegyvidékeinek csoportosítása (Budapest 1891).

Forrás: Pallas Nagylexikon