Magyar magánjog

általános jellemzését nagynevü jogtudósunk Wenzel Gusztáv találóan abban a hármas szempontban foglalja össze, hogy az: a) mint multunkban gyökerező, a nemzet szellemének jogalkotó ereje által létesített jog, «nemzeti jog» b) önálló s külföldi jogrendszerektől teljesen független, de emellett c) egész történelmi fejlődésében európai szellemü jogrendszer. A magyar általános magánjog mindeddig kodifikálva nincs. A kodifikációt s az egységes törvénykönyv megalkotását lényegesen előmozdította a házassági jognak hazánk jog- és társadalmi életében korszakotalkotó egységes szabályozása (1894. évi XXXI. t.-c., l. Polgári házasság). A M.-nak forrásai: országos törvények; szokás; Verbőczy Hármaskönyve; királyi rendeletek; királyi privilegiumok; törvénykezési gyakorlat, főleg a királyi Kuria döntvényei; törvény- és helyhatósági statutumok. A M. rendszerét Verbőczy három részre osztja: személyek joga (jus personarum); dolgok joga (jus rerum) és cselekmények és keresetek joga (jus actionum). A modern felfogás szerint a M. általános és különös részre oszlik. Amaz a Verbőczy-félének megfelelő hármas alfeloszlással, mig a Különös Részt: vagyonjogra, kötelmi jogra, családi jogra és örökjogra szokás osztani.

Erdélyi magánjog. Magyarország és Erdélynek magánjoga lényegileg azonos alapelveken nyugszik, ami jogtörténelmileg az 1526. évig közös törvényhozásban leli magyarázatát. 1526 óta Erdély törvényhozása elválva maradt a magyarországitól, egészen 1848-ig, amidőn a pozsonyi 1847-48. VII. és az 1848. évi kolozsvári I. t.-c. Erdély külön törvényhozását mekgszüntették, s az 1868. XLIII. t.-c. az egyesítést részletesen szabályozta. Ugy mint a magyar, az erdélyi jognak is kútfői: az országos törvények, a szokás, Verbőczy Hármaskönyve, kir. rendeletek és privilegiumok, s municipális és helyhatósági statutumok. Az ország nagybiráinak (nádor, országbiró és kir. személynök) törvényhozási tekintélye az 1526. bekövetkezett elválással megszünt; az erdélyi kir. kormányszék s kir. tábla pedig soha sem emelkedtek oly törvénykezési tekintélyre, amely Magyarországban a nagy birákat s a m. kir. Kuriát mindig megillette. Törvények Erdélyben: 1. a Magyarországgal közös törvények 1526-ig; 2. az u.n. Approbaták, «Approbatae Constitutiones Regni Transylvaniae et Partium Hungariae eidem annexarum», vagyis II. Rákóczi György fejedelemnek az 1653. évi gyulafehérvári országgyülés jóváhagyása alapján ugyanazon év már. hó 15. kihirdetett törvénykönyve, mely jobbára az előbbi erdélyi országgyüléseken hozott törvényeknek, gyüjteménye (Concordantia discordantium articulorum diaetalium); 3. az u.n. Compiláták, «Compilatae Constitutiones Regni Transylvaniae et Partium Hungariae eldem annexarum», vagyis I. Apafi Mihály fejedelemnek az 1669-iki országgyülés folytán ugyanazon évi március 4. kihirdetett törvénykönyve, mely az 1654-69. tartott erdélyi országgyülések cikkeinek az Approbáták mintájára készült gyüjteménye; 4. Verbőczy Hármaskönyve, melyet az 1691. évi Leopoldinum Diploma 3-ik pontja az országos törvények közé sorozott; 5. az u.n. articuli novellaris, vagyis az 1744-től 1848-ig hozott s az erdélyi törvénykönyvbe fölvett törvények (1847 óta magyar, addig latin nyelven); 6. az u. n. articuli diaetales provisionales, vagyis az 1791. évi országgyülésnek I. Ferenc király által csak ideiglenesen megerősített nyolc cikke (94-97. és 133-136.); 7. a szentesített, de a törvénytárba föl nem vett törvények érvényessége az erdélyi jogtudósok között vitás. Az erdélyi törvénykönyv első kiadása 1779, egy kötetben; második kiad. 1815. két (negyedrétü) kötetben jelent meg Erdély országának három könyvekre osztatott Törvényes könyve, mely azonban a címtől eltérőleg nem 3, hanem 4 könyvből áll, u. m.: 1. az approbáták; 2. a kompiláták; 3. az articuli novellares; 4. a szász nemzetnek municipalis statutumai. A hármaskönyv és az 1526 előtti, Magyarországgal közös törvényekre, az erdélyiek a magyarországi törvénytárt szokták használni. A kir. rendeleteknek nevezetes gyüjteménye az 1838. A felséges udvar és kir. főkormány által kiadott szabályok, vagyis útmutató felsőbb rendeletek cím alatt M.- Vásárhelyen megjelent gyüjtemény. A statutumok közül nevezetes: a székely nemzet különös joga és a szász nemzetnek különös joga, mely utóbbinak jogkönyvét Fronius Károly brassói tanácsnoknak «Statuta Jurium municipalium Saxonum in Transylvania» a szász nemzet által jóváhagyott s Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem által 1583 febr. 18. Krakőban megerősített műve képezi. 1853 óta Erdélyben az osztrák polgári törvénykönyv érvényes.

Forrás: Pallas Nagylexikon