Az 1867-et megelőző években mind sürübbekké váltak a
bizalmas, barátságos érintkezések és tervezgető beszélgetések a magyar
technikusokat egyesítő testületnek a megteremtése dolgában. Hollán Ernő és
köre, másfelől Válkay Imre, Petényi Ottó és Gyengő László, aztán Ungváry (Mojsisovics)
Vilmos, nemkülönben a műegyetemi kötelékbe tartozottak eleintén külön-külön,
majd mindjobban tömörülve, egyesülve kitartó buzgósággal végre megérlelték az
eszmét ugy, hogy mikor az alkotmányos szabadság hajnala hazánkra fölvirradt, a
nemzet újjászületésének órája egyúttal a magyar technikusok egyesületének, a
magyar mérnök-egyesületnek születésórája is volt. Az alakuló ülést (627 taggal)
1867 máj. 20. és 21. a Köztelken tartották meg. Később az egyesület az
építészeket is körébe gyüjtvén, 1872. M.-é alakult át. Az egyesület első elnöke
Hollán Ernő volt, aki az egyesületet ebben a minőségben 19 évig vezette. Az
egyesület mindjárt megalapításakor technikai folyóirat megindítását határozta
el, melynek szerkesztője a titkár (Szily Kálmán) lett, kit nehéz munkájában a
szerkesztő-bizottság támogatott. Az egyesületnek igen tekintélyes műszaki
könyvtára is van, melynek legértékesebb része az örökölt Ybl-könyvtár s a tagok
áldozatkészségéből megszerzett Weber-könyvtár. Az egyesület legjelentékenyebb
és hivatását legközvetlenebbül jellemző működése a szakirodalom ápolásán kivül
a szakosztlyi tevékenységben nyilatkozik. Van mű- és középítési, út-, hid- és
vasútépítési, vízépítési, bányászati, kohászati gépészeti és gyáripari
szakosztály. Ez utóbbi kettő jelenleg együttesen működik. Az egyesület a
kebelbeli szakműködés élénkítésére 1880-81. az egyesületi nagy aranyérmet,
1886-87. pedig az ezüst érmet alapította. Az aranyérem megalapításával
kapcsolatban sikerült az egyesületnek Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi
minisztertől kieszközölni, hogy az évi építészeti nagypályázat díjául - az
éremhez - évenkint (eleintén 1000, utóbb 600 frtnyi) utazási ösztöndíjat
csatoljon. Elhatározta ezenkivül az egyesület, hogy tekintettel a verseny
eszméjének fejlesztő fontosságára, pályadíj-alapot teremt, amely ma már oly
összegre nőtt, hogy kamataiból a millennium évének határidejével négy 500-500
frtos pályadíjat tűzhetett ki. Van ezenkivül az egyesületnek még egy kisebb
pályadíj-alapja, mely elhunyt alelnökének, Ybl Miklósnak a nevét viseli, s
melynek kamatai a mű- és középítési szakosztályok évi rendes kis-pályázatai
egyikének a pályadíjául szolgálnak. Ezt az alapítványt szintén az egyesület
tagjai tették. Ezt az alapítványt újabban az elhunyt mester fia, Ybl Félix dr.
1000 forintnyi adományával 2000 frtra emelte. Az 1885-ik évi közgyülés
határozatilag kimondta, hogy az egyesület alapító elnökének, Hollán Ernőnek
nevére örök emlékezetül alapítványt tesz oly módon, hogy költségvetésébe
évenkint 300 frtot vesz föl Hollán-díj címen, s azt alkalmas módon a
szakfejlődés előmozdítására szenteli. A Hollán-díjak ekkoráig ugy
értékesíttettek, hogy az összes működő szakosztályok választottjaiból évről
évre megalakult biráló bizottság e díjakat a Közlöny elmult évi folyamában
megjelent legbecsesebb szakközlemények utólagos külön jutalmazául itélte oda.
Az egyesület kebelében alakult könyvkiadó vállalat mérnöki és építészeti
szakkönyvek kiadásával foglalkozik. Ez a vállalat 6-6 éves ciklusokban újra
megalakul, most a második cikluást éli. Az egyesület 1893 febr. 26. tartotta 25
éves fennállásának ünnepét. A M. tagjainak száma megközelíti a 2000-et.
Alapítványaiból, a tagdíjakból és a folyóiratokból ma már oly tekintélyes
jövedelme van, hogy költségelőirányzata az utolsó években 30000 frt körül
ingadozott. V. ö. Emléklapok a M. negyedszázados jubileumára.
Forrás: Pallas Nagylexikon