Magyar mitologia
Ipolyi ily címü munkája /1854) óta e néven szokás a magyarok
ősvallásának nyomait kutató tudományt jelölni, amelynek tárgya azonban a
mitologia (l.o.) nevet ennek csak abban az értelmébn viselheti, amilyenben
pogány hitrendszerük teljes kialakulása előtt monoteisztikus vallásokra (tehát
a keresztény, zsidó vagy mohamedán hitre) tért népek ősvallásának nagynehezen
felderíthető szórványos nyomait e név megilletheti. E nyomokra épp ugy mintmás
analog esetekben, a M.-t illetőleg is kétrendbeli források vetnek némi világot.
Az első csoportba azok a feljegyzések vagy emlékek tartoznak, amelyek a
magyaroknak keresztény hitre térésük előtt vallásáról külső tanuságot tesznek.
A második osztályba pedig azok sorolandók, amelyek e vallás régibb alakjára
annak a még többé-kevésbbé ma is élő hagyományból és a velünk rokon népek
mitologiájából engednek következtetést. E felső tanuságok a dolog természete
szerint jóval többet árulnak el ugyan, mint a külsők, de épp oly óvatosan
használandók, mint amazok. A külsőknél ugyanis, első sorban arra kell
ügyelnünk, mennyiben módosíthatta az illető egykoru, vag yidőben közelálló tanu
vallomását annak saját hitrendszerében való elfogultsága, vagy egyébkénti
pártállása és az ily kényes dolgok feljegyzésére többnyire hiányos készültsége.
A belsőket illetőleg pedig jól fontolóra veendő, vajjon az, amit a magyar
ősvallás emlékének vagyunk hajlandók tekinteni, nem későbbi járulék-e más,
velünk együtt élő, vagy valamikor érintkezésben volt nép vallásos hiedelmeiből;
avagy nem a kereszténység törzsén támadt másodlagos képződmény-e; vagy
egyáltalán nem is szerves létü népies hagyomány talán, hanem csak a gyüjtő és
magyarázó saját rendszerében való elfogultságának szülötte, stb.
Ezen és hasonló kritikai elvek szerint járva el, ugy a
külső, mint a belső források lehetőleg teljes egybehordása és gondos
megrostálása után lehet majd csak szó arról, amit Ipolyi idézett munkájában
dicséretes buzgalommal és sok becses anyagot is egybegyüjtve nyujtani akart, de
a maga idejében és elfogultságával nem nyujthatott. A M. tehát még csak a jövő
feladata. Meg kell azt előznie még a magyar folklore (l. o.) lehetőleg teljes
egybegyüjtésének nemkülönben legvitásabb etnologiai kérdéseink tisztázásának,
amely újabban ismét felélénkült ősnéptani kutatásaink (v.ö. különösen Munkácsi
Bernát ily tárgyu dolgozatait az Ethnographia újabb füzeteiben) révén várható.
Csakhogy a fentjelzett óvatosság a nyelv tanuságtételeinek, valamint a rokon
népeknél talált analogiáknak a felhasználásában is szem előtt tartandó, mert
itt is vajmi könnyen megeshetik a kutatóval, hogy másodlagos jelenséget
elsőrendünek vesz és ilyen alapon hamis következtetést von le belőle.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|