Magzatburkok
A megtermékenyített petét, megfészkelődvén a méhür bélelő
hártyájában, először is ennek reáboruló redője burkolja. Ez az egész petének
anyai burka és nem más, mint a méhür nyálkahártyája, amelynek most a neve:
hulló hártya (l. Decidua) A petében meginduló magzatfejlődéssel együtt és
egyszerre fejlődnek a pete mellékrészei is: a peteburkok v. M., a méhlepény és
a köldökzsinór is. A M.-nál megkülönböztetjük a külsőt (chorion) és a belsőt (amnilon).
A korlon ereszti magából azokat a nyulványokat (bolyhok), amelyek segítségével
a pete odatapad s amelyek egy részéből képződik a méhlepény. Ezek csupa
véredények, erek. A belső burok ugyszólva egyenes folytatása az embriofej- és
farkvégének; ez visszaborulva az embrióra, azt végre egészen burkolja és
hólyagot képez körülötte, amely vizzel (magzatviz) telik meg, ugy hogy a kis
magzat abban úszik. A belső burok a köldökzsinórt és a lepénynek a magzat felé
néző felszinét is borítja. A M.-nak a szülésnél az a feladatuk, hogy a méhszáj
tágításához hozzájáruljanak. A vizzel telt burkok rugalmasságuknál fogva
jobban, gyorsabban s kevesebb fájdalom közepette tágítják a méhszájat, mint a
magzat kemény feje, ha a burkok megrepedésével és a magzatviz kifolyásával
ideje előtt nyomul reá a méhszájra vajudáskor. Ha a burok a magzat születése
alatt sem reped meg, akkor az burokban született. Ennek az oka a burkok
rendkivüli ellentállása vagy a méhszáj könnyü tágulása és igen tágas medence.
Az ilyen erős burkot a bába az ujjával megrepeszti, mielőtt a gyermek
megszületik, nehogy az a magzatvizbe fuladjon.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|