Maiorescu

1. János, román nyelvész és történetiró, szül. a Balázsfalva melletti Kocsárdon 1811., megh. 1864. Iskoláit Balázsfalván, Kolozsvárt, Pesten és Bécsben végezte. 1838. átmenet Romániába, ahol a kormány a crajovai gimnázium tanára és igazgatójává nevezte ki. Innen nemsokára Moldvába került, ugyancsak igazgatói minőségben s szokolai szemináriumhoz. Majd Brassóba kerül, honnan kevés idő mulva újra Romániába megy. Ekkor a történelmi tanszék tanárává nevezték ki a szt. Száva főiskolához (a későbbi egyetem). 1848. tanfelügyelővé nevezték ki. 1849. a frankfurti gyülésen ő képviselte a román fejedelemséget. Visszatérve, alig töltött kisidőt Romániában, mikor meg Bécsbe került, hol a birodalmi törvénytár szerkesztésével bizták meg. Itt se nyugodott meg, hanem újra Romániába ment. Ekkor megint tanfelügyelővé nevezték ki s a bukaresti gimnázium igazgatójává. Despre originea scedillai vechimea limbeibreve romîne (a román nyelv eredete és régisége) művében önálló és eredeti fejtegetéseiben a latin, görög, szanszkrit, zend és héber nyelvek és dialektusainak fejlődésével is foglalkozik. egyéb műve még Tractat limbistic scedillai istorie (nyelvészeti és történeti értekezés). E művében a fonetikus iránynak lett alapvetőjévé. Beutazta Isztriát s első fedezi fel a harmadik román dialektust, az isztro-románt. Ez utazásának tudományos eredményét itinerarul în Istria (Utzás Isztriában) tette le.

2. M. Titus, román államférfi, az előbbinek fia, szül. Crajován 1840. Iskoláit itt kezdte meg, atyja vezetése mellett, folytatta Bécs, Berlin és Párisban, hol bölcsészetet és jogot hallgatott. Egész fiatal volt még, mikor visszatért hazájába s mindjárt (1862) kinevezték rendes tanárnak a jassyi gimnáziumhoz. 1864. megvetette alapját az elveit terjesztő irodalmi társaságnak, mely maig fennáll, s «Noaua directje» (új irány) elnevezést vett föl. Ez iskola ma már élén halad minden román irodalmi mozgalomnak. Ma egyetemi tanár Bukarestben, mely szenátorrá választotta. Einiges philosophisches in gemeinfasslicher Form (Berlin 1861) bölcsészeti műve pályadíjat nyert. Két rendben is volt miniszter, 1874-76-ban a Catargiu-, majd 1888. a Florescu-minisztériumban viselte a közoktatási miniszteri tárcát. Irodalmi munkásságának eredményeit Critice (birálatok) c. művében találjuk (2 kötet, Bukarest 1874, 1892). Irt ezeken kivül egy Logikát (u. o. 1876); Poesia romîna a román költészet) c. műve szintén a kiváló szépirodalmi érzékü embert mutatja be. Fordított még ezenkivül több német, angol és svéd munkát románra (Ibsen, Eyolf, Spencer: Despre Educatie). Mint politikus a hármas-szövetség őszinte hive s a magyarok barátjának mutatkozott.

Forrás: Pallas Nagylexikon