1. István (Mayer), érseki helynök, címzetes püspök, kat.
egyházi iró, szül. Mocsonokon (Nyitra) 1813 aug. 15., megh. Esztergomban 1893
nov. 21. Középiskolát Esztergomban, a bölcsészetet és teologiát Nagyszombatban
végezte, azután a pesti egyetemen a honi törvényeket hallgatta, majd Sennyei
Pál és Géza báróknak nevelője volt. Pappá szentelték 1836 aug. 29. Káplán volt
Muzslán, Esztergomban. 1842. tanítóképző intézeti tanár, 1849. a pesti
egyetemen a felsőbb pedagogia helyettes tanára, 1850 végén az összes Pesti
elemi iskolák igazgatója. 1857. kürthi plébános, 1866. esztergomi kanonok. 1867
jun. 25. a III. osztályu vaskorona-rendet kapta, 1869. c. apát, 1874. pápai
főpap, 1876. a Lipót-rend lovagkeresztese, 1877. tiszteletbeli hittudor, 1880.
stagni c. püspök, 1884. főesperes, 1885. örökös főrendiházi tag, 1889. kápt.
nagyprépost, 1891. Simor J. hercegprímás halála után kápt. helynök, végül
Vaszary Kolozs hgprimás érseki helynöke haláláig. Irodalmi munkássága felöleli
az irodalom minden ágát; leginkább kitünt neveléstani és népies irataival,
melyek sok ezer példányban forognak közkézen s melyek neki a tisztes István
bácsi nevet megszerezték. Kiadott munkáinak száma 59. Ezek közül
nevezetesebbek: Népneveléstan (Buda 1845); Szindarabok az ifjuság számára (Pest
1846); Liturgika (400 frttal jutalmazva, Buda 1847); A rézmetszészetnek műtana
(u. o. 1847); Egészségtan a nép számára (u. o. 1847); A magyar képezdék
reformja (Esztergom 1851); ABC és olvasókönyv (Bécs 1853); István bácsi, a
boldog családatya és okos gazda (Pest 1854); A regélő István bácsi (u. o.
1857); A szent keresztút (u. o. 1858); Ügyes Mari, a kis konyhakertésznő (u. o.
1853, 1871, 1878); Ezer műkereszt (Budapest 1884); Második és harmadik ezer
műkereszt (a budapesti országos kiállításon nagy érdemmel kitüntetve);
Negyedik, Ötödik, Hatodik ezer műkereszt; Emlékkönyv Simor János aranymiséjére
(1886) stb. Művein kivül szerkesztette a Kat. Néplapot (1850); István Bácsi
naptárát, melyet ő alapított (1856-70, 1880. évf.). Azonkivül számtalan cikket,
elbeszélést, értekezés, verset, könyvismertetést, életrajzot stb. irt az
időszaki és napi sajtóban, részint saját neve alatt, részint Szives v. István
bácsi aláirással. 12 munkája kéziratban maradt. V. ö. Zelliger Alajos, Egyházi
irók csarnoka, ahol M. irodalmi munkássága elő van sorolva.
2. M. József, kanonok, egyházi szónok, szül. Székesfehérvárt
1785 jan. 26., meghalt 1834 dec. 13. Középiskoláit szülővárosában, a filozofiát
Pécsett, a teologiát Pesten végezte, ahonnan 1807 aug. 7. mint teol. doktor
tért vissza Székesfehérvárra. Itt papneveldei tanulmányi felügyelő, 1809.
hittanár, szentszéki jegyző, 1818. székesfehérvári plébános és alesperes, 1878.
kanonok. Kiváló szónok volt ugy a templomban, mint a megyeház és az országgyülés
termeiben. Egyházi beszédeit, melyeket 1822. Vasárnapi homiliák címen kiadott,
az élesen biráló Kölcsey is magasztalta a Muzárionban. Különösen a Bécsben
Szent István és Székesfehérvári Nagy-Boldogasszony napján mondott beszédei a
magyar egyház ékesszólásnak igazi gyöngyei.
Forrás: Pallas Nagylexikon