Májmohák

(növ., Hepaticae), a száras növények közé tartozó moháknak egyik osztálya, a legtökéletlenebb száras növények, termetökre nézve egy részök még a tökéletlenebb telepes növényekhez hasonlít, s a telepes növényektől a száras növényekhez való átmenetelt szépen elénk tárja. Csinos, aprócska, többnyire élénkzöld, gyengéd növénykék. Az Anthocertos vagyis tülökmohának még igazi telpes levele nincs, csupán csak a szaporodás miatt tartozik ide. Mások harasztnemüek (l. Májcsillag) vagy levelesek. Igazi gyökeröket győkhaj pótolja. Virágjok egylaki v. kétlaki s a lomb felszinén v. külön hajtáson, a himvirág a levél tövében is nő. A fejlődő termés az archegoniumot a csúcson szakítja át, ez lent mint kis hüvely marad. A M. az egész földön élnek, de valami haszon alig van belőlük. Mintegy 60 génuszoknak 1400 faja van. Régen májfájdalom ellen használták. Az anthocerosféléken (Anthoceroteae) kivül, melyeket a lombos mohák közé is soroznak, még három családjok van: a májcsillagfélék (Marchantlaceae), egyrétüek (Monocleae) és jungermanniafélék (Jungermanniaceae). Földön, sziklán, a fa kérgén, a forró tartományokban az örökzöld fák levelén is seregesen élnek, gyakran szétkúsznak, de különösen az árnyékos, nedves helyet kedvelik; az erdőtalajt a lombos mohákkal vegyest, vékony pázsittal vonják be.

Forrás: Pallas Nagylexikon