Major

1. J. Gyula, zongoraművész, zeneköltő, tanár és karnagy, szül. Kassán 1859., hol első iskolai tanulmányait is végezte. Majd Budapestre került,hol kiképeztetését a budai zeneakadémiában nyerte, melyet az orsz. m. kir. zeneakadémiában folytatott s végzett is be, hol Liszt Ferenc s Erkel Ferenc a zongoraművészetben, a zeneszerzésben pedig Vokmann Róbert volt a tanára. Első nagyobb sikerét első szimfoniájával (nagy zenekarra) aratta, melyet a budapesti zenekedvelők egylete mutatott be először 1885. Zongoraversenyét 1888. a budapesti filharmoniai társaság hangversenyén játszta először. Második szinfoniáját pedig önálló hangversenyében mutatta be 1890-ben, a harmadikat a nemzeti zenede méltatta előadásra s a külföldön is nagy sikert aratott, Vonósnégyes szerenádjával a kolozsvári zenede pályadíját nyerte el. Irt ezenkivül több vonósnégyest, hegedüdalt, vegyeskart s Dalma c. nagy operáját nem rég végezte be. A magyar zeneiskola megalapításában 1889. Nikolics Sándor és Káldy Gyulával egyetemben erélyesen működött közre s annak manapság is tanára; a Zeneművész-kör megalapításának az eszméjét is ő indítványozta s életbeléptetése körül buzgó tevékenységet fejtett ki. Legközelebb a Magyar női karénekegyesületet alapította meg, melynek szintén karnagya.

2. M. Márton (brassai), nyomdász 1642-1657., vagyis 15 éven át vezette az I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és neje Loránfi Zsuzsanna költségén fölállított gyulafehérvári nyomdát. Nyomtatványai közül említésre méltók: Kászoni János: Rövid Igazgatás a Nemes Magyar Országnak és hozzá tartozó Részeknek szokott Teoreny folyasiro c. 1647. megjelent műve; továbbá Fogarasi István Catechismusa (1648) és Apáczai János Magyar Logicatska c. 1654. megjelent füzete.

Forrás: Pallas Nagylexikon