Majthényi

-család (kesselőkői báró és nemes). A Divék-nemzetségből származó ősrégi magyar család. Még 1431. kapta M. Gergely királyi adományban nyitravármegyei Kesselőkő várát, honnan a család előnevét irja. A M.-nemzetség egyes tagjai előkelő szerepet vittek ugyan, volt közülök több püspök, prépost, főispán, várkapitány stb., de igazán országos jelentőségü kitűnőséget nem mutatott fel a mult idők folyamában. Bárói rangot közülök legelőbb György nyert 1631., ki még 1585. Pálffy Miklós táborában különösen Érsekújvár ostrománál tüntette ki magát. Egyenesen tőle sármazott le M. István, szül. Nagyszombatban 1788 aug. 21., megh. Pécsett 1868 dec. 18. 1848. ezredes és Komárom várának parancsnoka, ki midőn Latour császári hadügyminiszter okt. 5. felszólította, hogy a várba Jellachich katonáit bocsássa be, ezt a levelet okt. 9. a magyar honvédelmi bizottmánynak küldte meg, amiért is őt a magyar országos kormány okt. 20. tábornokká nevezte ki. 1849 febr. a várparancsnokságban Török ezredessel cseréltetvén ki, letette tiszti rangját, azon a címen, hogy a Debrecenbe menekült honvédelmi bizottmány őt fel akarja áldozni. Midőn ügyeink jobbra fordultak, ismét tábornokul kivánta magát tekinteni. Ekkor azonban parancsot kapott, hogy Komáromot 24 óra alatt hagy ja el. Ő a parancsnak ellene szegült, egyenruháját ismét viselte, melytől aztán nyilvánosan megfosztatott s fogságba vitetett. - Egy másik bárói ág alapítója Mihály, 1647. királyi táblai ülnök, majd kamarai elnök, 1654. magyar báró. Testvérbátyja, Bertalan előbb füleki ferencrendi gvárdián, majd kivetkőzvén, megnősült, egy kiterjedt ág alapítójává lett s mint kiváló jogtudós, királyi ügyigazgatóvá neveztetett. Az ifjabb bárói ágak egyike 1834 nov. 6., másika, az osztrák bárói, 1865 máj. 20. alapíttatott. László, honti alispánnak (megh. 1825.) fiai a báróságot nyert Antal, liptói főispőán és László, cs. kir. kamarás és barsi főispán. Antal báró fia László, szül. 1820 dec. 22., már 1842. hontvármegyei alispán, 1848, u. o. főispán, 1849 után egy ideig cs. kir. megyefőnök, s hűsége elismeréséül 1852. cs. kir. kamarás, majd 1867-1890. ismét honti főispán, mely idő alatt valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot, s több elsőrendü érdemrendet kapott. Nemcsak vármegyéjében, hanem az ország dolgában is, főkép Baross h. belügyminisztersége idejéig, nagy és meglehetős viharos szerepet vitt. A legifjabb bárói ág alapítója Agost, ki 1865. osztrák újabban magyar báróságot is nyert, cs. kir. kamarás és barsi főispán volt, szül. 1812. megh. 1880. Ugyanezen család nemesi ágán származott le Flóra, a költőnő ugyszintén Ádám (szül. Verseghen 1847). 1894. cs. és kir. kamarás.

M. Flóra, költőnő, M. Flórián leánya, néhai Tóth Kálmán költőnek neje, született Novákon (Nyitra) 1837 jul. 28. Kitünő házi nevelésben részesült s korán felébredt benne a költészet iránti hajlam. Legelső verseit tizenkét éves korában irta; buzdítója Szemere Pál volt. Nyilvánosság elé az 50-es években lépett, s Flóra név alatt közölt szép és gyöngéd érzelmü költeményeivel általános feltünést keltett. Később egy gyüjteményt adott ki Flóra dalai címmel (Pest 1860). Tóth Kálmán fiatal költő először a Szerelem csipkerózsáival tisztelte meg, miért ő Tóth Kálmánnak egy arany serleget, később kezét ajándékozta. M. 1856. ment férjhez, 1868. elvált. 1886 óta Sevillában él Spanyolországban. Jó gyermekkek könyve c. verses ifjusági irata (1866) igen népszerü volt annak idejében. Ujabb költeményei Budapesten 1879. jelentek meg. Andor Pál név alatt 1866. a nemzeti szinházban két egyfelvonásos vigjátéka: Az uram nem szeret és Aprilis elseje került szinre. Számos elbeszélése, útleirása jelent meg a lapokban elszórva. Irt tárcaszerü dolgokat németül, olaszul és spanyolul is. Spanyol nyelven önálló kötetet is bocsátott közre. Mint magyar költőnő legnagyobb tetszét üde, bájos hangu dalaival aratott.

Forrás: Pallas Nagylexikon