Majunke
Pál, német publicista, szül. Gross-Schmograuban
(Porosz-Szilézia) 1842 jul. 14. Boroszlóban végezte jogi, majd teologiai
tanulmányait; 1867. pappá szenteltetett Neusalzban, 1869-70. a katolikus
Kölnische Volkszeitung szerkesztője, 1871-78. pedig a bnerlini Germaniának, a
német centrumpárt e legkiválóbb lapjának főszerkesztője, amely minőségében
éles, szellemes tollával pártjának nagy szolgálatokat tett. 1874. a német
birodalmi gyülésbe, 1878. a porosz országgyülésbe is beválasztották. Nagy
feltünést keltett és a birodalmi gyülésben is heves vitákra szolgáltatott
alkalmat egy politikai cikke miatt egy évi fogházra való elitéltetése és 1874
dec. történt elfogatása. 1884. a politikai küzdtérről visszavonult és
hochkrichi plébános lett. Önálló művei: Louise Lateau (1874); Das evangelische
Kaisertum (1880); Geschichte des Kulturkampfs in Preussen-Deutschland (1887);
Geschiechtslügen (1884), ez utóbbi névtelenül több szerzőtől; Luthers
Lebensende (1889), mely pamfietben azt állította, hogy Luther mint öngyilkos
mult ki; Luthers Testament (1891); Windthorst (1891).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|