Makáma
(arab) a. m. tartózkodás, összejövetel, gyülekezet; aztán
különösen szellemes férfiak gyülekezései, mely alkalommal művészi stilben
rögtönzött szellemes előadásokkal mulattak. Később az e fajta elbeszélések
rendszeres ciklus alakjában jelennek meg, melynek valamely szellemes kalandor
viselt dolgai képezik a középpontját. Az elbeszélésekben valódi versekkel
tarkítva a prózai rimelést alkalmazzák, elmés ötleteket, szójátékokat és egyéb
stil-mesterségeket egészen az erőltetésig halmoznak. Badi" al-Zamán al-Hamadâni
(megh. 1008.) volt az első, ki Makámát címen ilyen elbeszélésekből alkotott
összefüggő sorozatot (kiadva Stambulban 1298. hidsra, Bejrutban 1889.). A M.
műfajt a legmagasabb tökéletességre emelte Hariri (l. o.); utána is, a legújabb
időkig, midőn Nászif al-Jázidsi bejruti keresztény arab tudós egy kötet M.-ot
adott ki (1856), a Keleten folyton akadtak művelői nemcsak az arabok közt,
hanem a szir, perzsa, török, urdu stb. irodalmakban is. A középkori zsidó
irodalomban is meghonosodott a M. műfaj; Harírít Al-Charizi és kortársa,
Immanuel Rómi utánozták. A magyar irodalom Arany Jánostól bir humoros makámát,
s igen talpraesett M.-ák jelentek meg a Borsszem Jankó első évfolyamaiban (a
60-as évek végén).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|