Makáry

György, iró, szül. Egerben 1799-ben, megh. u. o. 1857 nov. 13. Jómódu nemes családból származott Egerben végezte iskoláit, majd Pesten volt patvarista, 1823. ügyvédi oklevelet nyert. Pár évet ezután is Pesten töltött, ahol baráti viszonyba lépett Szemere Pállal, Kisfaludy Károllyal és Bajzával, s az Aurorában több verse megjelent. 1828-41. ügyvéd volt Egerben. Ekkor a magyar nyelv és irodalom tanára lett az érseki liceumban; a szabadságharc alatt II. Rákóczi Ferenc 1707-iki szózatának új kiadásához lelkes előszót irt Debrecenben, s ezért az 50-es évek elején sokat zaklatták; 1851. az érsek a gimnáziumi tanártestületbe helyezte át, s ott működött haláláig. Költeményei legnagyobbrészt 1821-38 közt jelentek meg a szépirodalmi lapokban és folyóiratokban összegyüjtve nem láttak napvilágot; irt hazafias és vallásos énekeket, helyzetdalokat, balladást, szonettet, epigrammot és mesét, erős hajlammal a didaxisra, többnyire elegiai szinezéssel, de erősebb indulatok és egyéniség nélkül; inkább a stil és forma embere. egészben Kisfaludy Károly követői közé tartozik. Dolgozatainak jegyzékét összeállította Czapáry László; M. Gy. emlékezete (Egri kat. főgimn. 1889-90). V. ö. Filol. Közl. 1891. 584. old.

Forrás: Pallas Nagylexikon