Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Makedonia... ----

Magyar Magyar Német Német
Makedonia... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Makedonia

a hellenizmus történetében nevezetes szerepet játszó ókori ország, melyet legelőször Herodot nevez igy, M.-nak jelezvén a Tesszáliától É-ra fekvő területet. Egyébiránt kiterjedésében, mely különböző időkben különböző volt, két főkorszakot kell megkülönböztetnünk: a Fülöpöt megelőző és követő időknek földrajzi képét. Fülöp előtt M. határai voltak az Olimpus, a Strymon és Trákia, Palonia és Illiria. Fülöp alatt hozzájárult ehhez É-on egész Paionia, K-en minden föld egészen a Nestos-folyóig, D-en a «háromujju» Kalkidike, Ny-on illiria egy része, ugy hogy az egésznek kiterjedése 1200 négyszögmérföldre rúgott. Az ország termékeny lapály volt, melyet három oldalról magas hegyek környeztek; s melyen dombok láncolatai vonultak által, hegyeiben nemes ércek és drágakövetk mellett ragadozó állatok is előfordultak, melyek a baromtenyésztésben sok kárt okoztak. Hegyek: a hatron Moesia és Illiria felé a Skordos v. Skardos (most Csardag), Trákia felé a Skomios (most Kurbeszka-Planina); az ország belsejében a Barnus (Peristeri), a Bermios (Turla), a Kerkine (Peles) és folytatása a Dizorosz (Velika Planina) aranybányákkal, ettől D-re az Athosz (Hagion Orosz). A Strymon és Nestos folyók közt volt az Orbelos (most Argentaro) és az aranyban és ezüstben dús Pangaios (Pirnari), végül a határon az Olimpus. Folyóvizek (Ny-ról K-nek): a Haliakmon (most Visztrica), Ludias v. Roidias (most Karaszmak), Axios (Vardar) és Erigon (Cserna); másfelől az Echedoros (Galliko), a Strymon (Struma) és Nestos (Mesta). Tavak: Prasias v. Kerkinitis (Takino), ettől Ny-ra a Bolbe (M. Besik vagy Koinos) és Eordalában a Begorritis (M. Osztrovo). A mostani M.-ban, az Egei-tenger partjain és a tartomány D-i részében (Kasztoriától D-re) görögök laknak; belsejében szlávok, kiknek nyelve tágabb értelemben a bolgárokéhoz (l. Délszláv nyelvek és irodalom) számítható; köztük szétszórva görög és macedo-román, Ny-on pedig a Fekete-Drin mentén, albán telepek vannak.

Története. M. őslakói a makedonok (Makedones) gyüjtőnevén harcias és csekély műveltségü törzsek voltak, melyek külön-külön főnökök alatt állottak és hegyeik közé vonultan aránylag sokáig megőrizték függetlenségüket. Legelső történeti király és egyúttal az ország voltaképeni megalapítója I. Perdikkas (Kr. e. 700 körül). Utódai alatt a hatalom egyre növekszik. Első négy utóda kiterjeszti az ország határait az Olimpusig, a kambuni hegyekig és a Strymonig. l. Amyntas idején (540-489) a persák megakasztják a terjeszkedést, sőt ennek fiai I. Sándor (498-454) kénytelen Xerxes seregében részt venni a görögök ellen, mig viszálykodó fiai alatt a görögök egyre-másra ragadják el a tengerparti városokat és megalapítják Amfipoliszt. De végre a testvérviszályból győzelmesen kiemelkedik II. Perdikkas (436-413), aki a peloponnezusi háborut bölcsen felhasználván, szabaddá és hatalmassá tette M.-t. Utóda és természetes fia Archelaos idején (413-399) történik M. tudatos és szándékos hellenizálása (a székváros Edesszából Pellába kerül; Hippokrates, Zeuxis, Euripides megjelennek az udvarnál; más államok mintájára megalakul a makedoniai falanx), de nem kevesebb gonddal az ország gazdasági föllendítése is (országutak, mezőgazdasági és bányászati intézkedések). Még egy visszaesés áll be II. Amyntas (393-369), valamint az előtte és utána uralkodó királyok alatt, miglen Amyntas harmadszülött fia, II. Fülöp (l. o.) 359. trónra lép és alapját veti meg M. világtörténeti fontosságának. A nagy eszme, mely M.-t a világtörténetben csaknem példátlan magasságra emelte, abban a szerepben nyilatkozott meg, mellyel Fülöp az összes görög törzseket «vassal és vérrel» összeforrasztotta és segítségükkel egész Keletet ugy hellenizálta, hogy ennek nyomai részben még napjainkban is észrevehetők. E vezérszerep, melyet M. elfoglalt, Nagy Sándorral megszünik és M. Antipaternek jut, akit a király távoztakor maga bizott meg a helytartói méltósággal. Igaz, hogy Krateros mint régens állott oldalánál, de rövid egymásutánban mindketten kidőltek és a diadochok küzdelmében az ipszoszi csata után (301) M. Kassandrosnak jutott, aki idővel a királyi cimet is fölvette. Utódja volt (296) fia, IV. Fülöp, aki csak két évig uralkodott. Halála után két testvére: Antipater és Alexander addig harcoltak örökségeért, amig azt elragadta tőlük egy harmadik trónkövetel: Demetrios, Antigonos fia. Demetrios 7 évig uralkodott, 187. elűzte őt Pyrrhus, Epirus királya, ki viszont hét hónap mulva helyet kellett hogy engedjen a trák Lysimachosnak. Az utóbbinak halála után anárkia következett be, mely több évig tartott. Egyrészt a gallusok berohanása (280-278), másrészt a trónkövetelők harcai a végromlás szélére juttatták M.-t, mely elébb Antigonos Gonatasnak, Demetrios fiának jutott, amjd ismét Pyrrhusnak, ugy hogy amaz csak ennek halála után (272) juthatott megint a trónra, melyen 239-ig ült. Két fia és utóda: II. Demetrios (239-229) és II. Antigonos (229-220) élénk részt vettek azokban a háborukban, melyek Görögországot az achájai szövetség megalakulása után pusztították. V. Fülöp, II. Demetrios fia és II. Antigonos utódja, Hannibal pártjára állott a rómaiak ellen, de soha sem tudott a karthagóiak igazi hasznára lenni, mert az etolok és illirek ellen folytatott harcok felemésztették minden erejét. Hannibal bukása után a rómaiak egész erejökkel reá vetették magukat, ugy hogy kénytelen volt békéért esdekelni és alig tudta a koronát megmenteni. Nagyszabásu uralkodó volt, akihez semmikép sem méltó fia, Perseus, hasonlóvá lenni törekedett, azonban a rómaiak Pydnánál legyőzték és országát előbb négy kerületre osztva, protektorátusuk alá vették, majd 142. a kalandor Andriscus trónkövetelő kisérlete után véglegesen római provinciává tették.

M. azután megmaradt római tartománynak és földjén mentek végbe az utolsó küzdelmek a köztársaság és a császárság között. Kr. u. 395. a keletrómai birodalomhoz (l. o.) csatolták az országot; a XV. sz. közepe táján II. Mohammed szultán, miután 1453. Konstantinápolyt birta megadásra, a keletrómai császárság Dny-i tartományait, köztük M.-t is meghódította. Az utolsó évtizedek óta a görög királyság aspirál M.-ra, legújabban pedig a bolgárok is emelnek M.-ra igényt, 1895 jun. a Sztoilov bolgár kabinet által kéz alatt támogatott felkelés tört ki az országban, melynek vezérei nagyrészt bolgár tisztek és radikális politikusok voltak. December 17. makedoni «kongresszus» gyülésezett Szófiában, mely Ludzkanovot (Cankov vejét) választotta elnökévé, és melynek tagjai a Karavelov és Cankov pártjából kerültek ki. Mióta azonban a szultán Ferdinándot elismerte törvényes fejedelemnek (1896 febr.), a bolgár agitáció megszünt és igy a M.-i kérdés is leszorult a napirendről.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is