Makk

(növ., nux glans), a törgy, bükk, mogyoró, hárs stb. fel nem nyiló, száraz termése. A M. rendesen egyrekeszü és egy nagymagu, de eredetileg magvesztés (l. o.) útján lesz ilyen. Az igazi M. alatt mindig M.-csésze (l. o.) van, ezért a hársfa M.-ja nem tipikus. A tölgy M.-jának a vékony, törékeny magrejtő héj, s a vékony maghéja alatt két húsos sziklevele van a csirával. Az északibb Quercus sessiliflora meg a Qu. Robur L. M.-nak magva nagyon gyengén édeses, inkább keserü és összehúzó. A hazánkbeli tölgyek magva már enyhébb v. édeses izü a délvidékieké ehető, mint a rokon szelid gesztenyéé. A közép-európai tölgyek M.-nak tartalma 7-8% csersev, 35-38% keményítő, 7-8% nem kristályosítható cukor, 3-4% kövér olaj, 2-5% gyánta, finom mézga, fehérje, a párolgó olajnak meg a citromsavnak pedig a nyoma. Hamujában sok a káli meg a foszfát. Különös alkotórésze a M.-cukor (Quercit C₆H₁₂O₅). A M. a sertés kedves étele a közmondás szerint róla szokott álmodni («sus de glandibus», l. Makkoltatás). A meghámozott és pörkölt M.-kal a kávét pótolják, különösen skrofulás gyermeknek adják. A tölgy M.-jából igen tiszta, a gaonaszeszhez hasonló spirituszt is lehet előállítani. A bükk M.-ja három éló, a szelid gesztenmyéé ferde vagy lapított, a mogyoróé fáshéju, a gyertyánfáé meg a komlóbükké apró és használatlan.

Forrás: Pallas Nagylexikon