Makó

r. t. város Csanád vármegyében, a Maros jobbpartján, a vmegye törvényhatóságának, a kir. pénzügyigazgatóságnak és tanfelügyelőségnek, a központi járás szolgabirói hivatalának, az államépítészeti hivatalnak, j.-biróságnak, kir. közjegyzőségnek, pénzügyigazgatóságnak, az adóhivatalnak s pénzügyőrségnek, csendőrőrsparancsnokságnak székhelye. Van állami főgimnáziuma, alsófoku kereskedelmi és ipariskolája, polgári leányiskolája, többféle egyesülete, vmegyei kórháza, ipartestülete, három takarékpénztára, ipar, és kereskedelmi társulata; az osztrák-magyar bank itt mellékhelyiséget tart fenn. Itt jelennek meg a Maros (XXVII. évf.) és a Makói Hirlap (X. évf.) cimü politikai hetilapok. Lakóinak száma 1850. 22426 volt, 1869. már 27449 jelenleg (1891) 32663, közte 32133 magyar, 228 német, 73 tót s 53 oláh, 1 rutén, 2 horvát, 13 szerb, egyéb 60; hitfelekezetre nézve 12215 r. kat., 1395 gör. kat., 49 gör. keleti, 3 unitárius, 508 ág. evang., 17174 ref. és 1277 zsidó, egyéb 42. Ezek között a nazarénusok (hivők) száma 200. A házak száma 6378. M. lakói igen szorgalmasak s törekvők, kik különösen a kertészetben igen ügyesek; vöröshagymájuk ma jövedelmező világkereskedelmi cikk, s más zöldséget, barackot és szőllőt is nagy mennyiségben szállítanak kivált Hamburgba, Oroszországba és Angliába. Ipari vállalatai közül a tégla- és tetőcserépgyár és 4 gőzmalom említendő. Marhavásárai élénkek. Van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. A Temesvárt székelő csanádi püspöknek itt kastélya van. M. határa 26859 ha. = 46712 kataszt. hold. M. királyi mezőváros (oppidum regium) volt s 1717. és 1718. mint ilyen 200 rénes frtot fizetett a kamarának. 1719. a király Nádasdy László csanádi püspöknek s következőinek adta át, de ezeknek 1777-ig csak árendát adott, hanem ettől kezdve Kristovich püspök úrbéri szolgálatot kezdett követelni. 1821. a Maros a nagy töltést elszakítván, a várost elborította. 745 házat eldöntött s szőllőit elpusztította. V. ö. Reizner János, M. város története (Szeged 1895).

[ÁBRA] Makó város címere.

Forrás: Pallas Nagylexikon