Makray

László, ezredparancsnok az 1848-49. szabadságharcban szül. 1815 márc. 15., megh. 1876 márc. 30. Katonai pályára készült s már gyermekkorában a kézdivásárhelyi katonai intézetbe került. Mint tiszt előbb Velencében szolgált, majd Erdélybe helyezték, de már 1846. lemondott tiszti rangjáról, midőn Torma Lujzát nőül vette. 1848. azonban ismét kardot kötött Deésen a nemzetőrséget szervezte s csakhamar kapitány lett. Az 1848 nov. 15-iki szamosújvári ütközetben fő része volt Urbán visszaszorításában. Majd Bem mellé került s részt vett a szebeni első és második, szelindeki és piski csatákban. 1849 febr. 3. őrnagy lett, 1849 jun. 6. pedig Bem alezredesnek nevezte ki s egyúttal Bethlen Gergely gr. távoléte alatt ezredparancsnok volt, ugyszintén ideiglenesen Beszterce, Medgyes és Nagyszeben parancsnokságát is viselte s mig erélyesen hozzálátott a hadviselésre szükséges eszközök előteremtésében, másfelől igazságos és humánus bánásmódjával az elfoglalt szász városok lakosságát is megnyerte. A fegyverletétel Zsibónál érte, mely alkalommal Kazinczy tábornok őt küldte a feltételek megállapítása végett Grottenjelm orosz tábornokhoz. Az oroszok őt is kiszolgáltatták az osztrákoknak, kik Aradra hurcolták s ott halálra itélték. Haynau azonban, ki eközben a minisztériummal összeveszett, a halálra itélteknek megkegelmezett, köztük M.-nak is, kinek büntetését ekkor 16 évi fogságra változtatták, melyből már 1850 jun. végén kiszabadult. Birtokára tért vissza s családjának élt az abszolutizmus alatt. Az 1864-iki szebeni tartománygyülésre Déva város képviselőnek választotta, de ezen a többi magyar képviselőkkel együtt ő sem jelent meg. 1866. már a magyar országgyülésen vett részt mint képviselő s az maradt 1875-ig. Ekkor visszalépett a politikai pályáról, idősb fia, M. Aladár váltotta őt fel.

Forrás: Pallas Nagylexikon