Maláji szigetcsoport

(Indonézia, Kelet-indiai szigettenger,Inszulinde), az Ázsia és Ausztrália közt elterülő számos kisebb-nagyobb sziget és szigetcsoport gyüjtőneve. Ny-i szélén van Szumátra, D-en Jáva, Boli. Lombok, Szumbava, Szumba, Flores, Rotti, Timor, Timorlaut és az Aru-szigetek, K-en a Molukki-szigetek. ÉK-en pedig a Filippi-szigetek, amelyeket különállóknak is tekintenek. A fentemlítetteken kivül a legnagyobb szigetcsoport benne a Nagy-Szundák (Borneo, Szumátra, Jáva és Celebesz) meg a Kis-Szundák, amelyek Jávától K-felé Timorlautig nyulnak. Geologiai szempontból e szigetek igen érdekesek, mert rajtuk húzódik el azon vulkánsor, amely Ázsia K-i és DK-i részén vonul át. Főképen Jáva, Szumátra és a Kis-Szundákon ülnek ezen vulkánok; számosak még a Molukki- és Filippi-szigeteken is. Ellenben Borneo, Celebesz, Ceram és Timor őskőzetekből állanak, amelyeket tercier rétegek fednek. A M. legnagyobb magasságát É.-Borneoban a Kinibaluban (4175 m.) éri el; a legmagasabb vulkánok a Korintji (3766 m.) Szumátrán, a Szemeru (3703 m.) Jáván, a Rindjani (4200 m.) Lombokon. Aranyat, vasat, cinnt, rezet, ezüstöt, gyémántot és szenet bányásznak rajtuk. Az éghajlat mindenütt trópusi; a Ny-i részeken különösen sok az eső, ellenben K-en szárazabb. Az É-i részeken 2 esős és 2 száraz évszak van; egyebütt az esős évszak decembertől márciusig tart és a száraz áprilistől novemberig. A flórát jellemzik a legfinomabb és legértékesebb fűszerek a legnemesebb gyümölcsök, sokféle festékfa, indigo-, kókusz-, szágo-, katechu-pálma. (L. még Szunda-, Molukki-, Filippi-szigetek.) Ny-i részében a hátsó-indiai, K-i részében az ausztrálmaláji állatvilág az uralkodó. A lakosság zöme maláji. Idegen bevándorlók, főképen khinaiak, mindenütt de leginkább a Filippi-szigeteken és Jáván találhatók. Az európaiai száma nem nagy. É-Borneo Labuán szigettel és Szingapur brit birtok, a Filippi-szigetek a spanyolok tulajdona. Timoron Deli portugál kormányzóság. Többi részei a németalföldiek tulajdona.

Forrás: Pallas Nagylexikon