Malária

(ol.) a. m. váltóláz, hideglelés. Oka apró szervezeteknek az emberbe jutása, amelyeket Laveran 1881. fedezett fel. Eme szervezetek a maláriások vérében különböző alakban találhatók fel: 1. szintelen, átlátszó, amoeboid mozgással biró gömbalaku képletek, amelyek belsejében többnyire apró pigment-rögök ismerhetők fel. Részint a vérplaszmában úszkálnak, részint a vörös vérsejtek belsejében, néha többes számban, találhatók, amikor is a vörös vérsejt elhalványodott és szinanyaga az említett rögök alakjában jut az élősdi testébe; 2. 1-4 ostoralaku nyulvánnyal biró képletek, amelyeknek nyulványai gyors mozgást engednek felismerni); 3. a vérplaszmában található félholdalaku, átlátszó, szintelen, pigment-rögöket tartalmazó és 4. szegmentált alakok. Ezen élősdi plasmodium malariae név alatt ismeretes. Fejlődésének menetét különösen Golgi tanulmányozta. Az eleinte pigment nélküli alakok a vörös vérsejtekben pigment tartalmuakká válnak, miközben növekednek, végre osztódnak. Az osztódás lázrohammal függ össze. Az alatta kiszabaduló pigment (melanin) különöböző szervek sejtjeiben rakódik le. A különböző M.-alakoknak Golgi szerint mikroszkópi megjelenésük és fejlődésük szerint megkülönböztethető plaszmodium-alakok felelnének meg (l. az ábrát).

[ÁBRA] A harmadnapos váltóláz plaszmodiumai. a visszafejlődésben levő plasymodiumok.

Hazánkban az M.-élősdieket különösen Kétli tanulmányozta. A M.-plaszmodium az emberi szervezeten kivül is tenyészik, honnét a szervezetbe jutva, okozza a M.-t. A betegség emberről emberre nem terjed, tehát nem tekinthető ragadósnak és tisztán miaszmatikus természetü. A M. kóroktanában lényeges szerepet játszanak a talaj- és az égalji viszonyok. Bizonyos fokig nedves, felső rétegeiben a lég számára áthárható, szerves anyagokat tartalmazó tlaj és bizonyos hőmérsék alkotják a miaszma fejlődési föltételeit. Azért a M. gyakoriság nagyobb meleg vidékeken, mint hidegeken, nagyobb nyáron, mint télen, legnagyobb befolyásuk van azonban reá nézve a mocsaraknak,, amelyek képződésével egy addig M. mentes vidéken a M. megjelenhetik, eltünésével az endemiásan eljövő M. megszünhetik. Ugy látszik, hogy a M. mérge a levegő útján jut a szervezetbe. A betegség kifejlődésére a beteg szervezetének határozott befolyása van, ami kitünik abból, hogy a külső oknak egyformán kitett emberek nem mind és nem egyforma mértékben betegednek meg. Általában gyöngébb szervezet alkalmasabb a M. kifejlődésére, mint erősebb. A M.-méreg által okozott különböző kóralakok közös jellemző tulajdonsága a tüneteknek szabályos időközökben való visszatérése és a kinin gyógyító hatása. A közönséges váltóláz (febris intermittens) gyöngeség, levertség, emésztési zavarok, tagfájdalmak után veszi kezdetét. Ezen néha igen rövid ideig, máskor hetekig tartó határozatlan tünetek után, vagy ezek nélkül, a tulajdonképeni roham főfájással, néha hányással, általános rosszullét érzetével kezdődik. A bőr csakhamar elspáad, borzongást érez; ez fokozódva «rázó hidegbe» megy át, amelynek hatása alatt a beteg vacogó fogakkal, egész testében remegve fekszik ágyában. ¹/₄ óra, máskor több óra mulva a rázi hideg megszünik a bőr kipirul, szárazzá, forróvá lesz, főfájás, szomjuság, fülzúgás, nagy forróság érzése fogják el a beteget, miközben már a rázó hideg alatt is emelkedő hőmérsék eléri tetőfokát (38-42°) és a láz össze tünetei észlelhetőkké válnak (l. Láz). 1-12 óra mulva bekövetkezik az izzadás szaka, amelyben a láz tüneteinek gyors alászállása mellett a beteg a javulás érzete mellett, bőven izzad. A váltólázfoham egész lefolyása pár órát, ritka esetben egy napot vagy többet vesz igénybe. Nem számítva a súlyos ideges tüneteket, melyek a közönséges roham képét módosítják, eltérő alakok fordulhatnak elő annyiban, hogy egyik szakasz - leginkább a rázó hidegé - kevéssé kifejezett, vagy elmarad, különösen gyermekeknél. A lázon kivül a váltóláz legjellemzőbb tünete a lép megnagyobbodása, amely kopogtatás és tapintás útján szokott felismerhetővé lenni. Említendő még a gyakran előforduló herpes labialis. Ha már jellemző a váltólázas roham megjelenése egymagában is (az esetek egy része azonban össze volna téveszthető tuberkulozissal, pyaemiával stb.), még könnyebben válik felismerhetővé az egyes rohamok ismétlődésének szabályossága által. A M.-val szemben teljesítendő feladatok közül első sorban a profilaxisz említendő. Fő eszközei: mocsarak lecsapolása, kiszárítása, a folyók szabályozása. A már fellépett M. specifikus gyógyszere a kinin. V. ö. Ehrenreich L., A malária betegségek kórtani, oktani s gyógytani szempontból (Budapest 1890).

Forrás: Pallas Nagylexikon