Malomkő

A trachitnak erősen quarcitos módosulata, mely rendesen oly kemény, hogy M.-nek jól használható. Nálunk Geletneken (Garamvölgy), Sárospatakon és Beregszász vidékén, Csicsón (Deés mellett), Garam-Berzencén, Budán, Kapnikbányán bányásszák. M.-porfirnak mondanak oly quarc-porfirt (l. o.), mely erősen likacsos és rendesen quarccal van kitöltve.

A műörléshez legkeresettebbek a francia La-Ferté édesvizi quarc M.-vek, amelyekkel azonban a sárospataki ilyennemü kövek versenyeznek, amennyiben a malmokban a kőjáratok alsó nyugvóköve gyakran sárospataki, a felső kő pedig francia. Ezeket a köveket kisebb tömbök alakjában (morceaux, carreaux, panneaux) szállítják a M.-gyárakba. A francia köveket eredetileg La-Ferté sous Jouarreban fejtették, de az egész világnak ezen kövekben való nagy szükségletét ez a bánya egyedül nem képes fedezni s ennélfogva hasonló minőségű francia köveket La-Ferté elnevezésalatt La-Margay, Epernon Noyent le Kotroir és Vernotból exportálnak. Ezekből a kisebb kőtömbökből összeállítják hazai M.-gyáraink a M.-vek őrlő felületét, mig a kőnek az őrlőfelület és a kő nyilása közötti részét, a kő mellét olcsóbb kövekből, s vgre az őrlőfelület alatti, illetőleg a felette levő részét kőtörmelékekből építik össze, s kőtőanyagul cementet használva, a kőtestben összefoglaló vaspántokat is alkalmaznak, a külső hengeres részt pedig vas abroncsokkal körülveszik s az őrlőfelülettel ellenkező véglapját a M.-nek gipsszel kiöntik. A molnárok ekként azon helyzetben vannak, hogy a nagyértékü M.-vek őrlőfelületének rétegvastagságáról személyesen meggyőződhetnek, sőt a kőtömböket is az összeépítés előtt összeválogathatják. A természetes kőanyagon kivül u. n. műköveket is gyártanak, amelyeknek szabadalmazott mesterséges anyagáról az illető M.-gyártók kiváló keménységet, tökletesen egyenletes likacsosságot és kiváló ellenállóképességet hirdetnek. Malmainkban ezen műkövek még nem hódítottak tért. Az 1. ábra az összeműködő két M.-nek részeit hosszmetszetben tünteti fel. a₁ a felső kő nyilása, a₂ az alsó kő nyilása, b a kőnek öblös része az u. n. kőmell s c a síkfelületü vizszintes őrlőfelület. A kőmell az őrleménynek jó behúzását s némileg annak fokozatos felaprózását eszközli s a tulajdonképeni őrlőfelületek közötti megtorlódásának elejét veszi. Az őrleményt a centrifugális erő tereli kifelé, amelynek azonban a kiterelő hatását az őrleménynek a kövek közötti súrlódása csökkenti. A kőnyilásnak oly nagynak kell lennie, hogy a nyilás szélén a centrifugális erő már kellőkélpen nagyobb legyen az őrleményt visszatartó súrlódásnál, mert különben a kövek az őrleményt nem húzzák jól be s eltömődések és torlódások keletkeznek.

Forrás: Pallas Nagylexikon